*
(meghallgatom)
Nem Érted? Ember! Halálra ítéltél,
megvonva tőlem az utolsó szó jogát,
a harangot már előre húztátok,
pedig ki sem jártam a rühes óvodát.
Gyermeteg lélekkel kerestem helyem
s nem volt egy kéz, ki kezet adott,
legörbült szájjal utánad szaladtam,
szívemet kitéve – csak ennyit adhatok.
Később minden csak rosszabb lett,
és a hangom is gyakran elakadt,
gúnyos kacajod a húsomba vágott,
s ott álltam egyedül a bitófa alatt.
A harang csak szólt – az átkozott hangok -,
valaki a távolban sokat beszélt,
érthetetlen foszlányok, egy élet ára,
s anyám a főnökkel megint kefélt.
Egy méter hatvanszor három méter,
az orvos adta a papírt, hogy kell,
az életet jelentő élettér helyett
a gúnyos kacaj, hogy nem érdekel.
Most egy méter hatvan mélyen fekszik,
s remélem boldog az egész család,
az igaz, hogy a sírt egyedül ástam,
de könnyezve kérdeztem: Hol vagy anyám?
Legutóbbi módosítás: 2019.06.19. @ 20:27 :: Adminguru
