Mint azt Mengyán András fest?m?vész, a galéria társtulajdonosa az MTI-nek felidézte, a 90 éve, 1919-ben alapított Bauhaus az els? olyan szervezett m?vészeti oktatás volt Németországban, amely az autonóm m?vészetek irányába fordult, s nem szolgálta a politikát.
A galériában kiállító 13 m?vész a Bauhaus harmadik generációjához tartozik, és most is köt?dik szellemiségéhez. Ingo Glass, a temesvári születés?, Németországban él? absztrakt szobrász volt a kiállítás ötletadója, s a m?vészek egy régi és egy új munkával lesznek jelen a kiállításon, amelyet Passuth Krisztina m?vészettörténész nyit meg – tette hozzá Mengyán András.
A galéria fölkérésére részt vesz a tárlaton Bak Imre fest? geometrikus képeivel, Csáji Attila fest? nyomataival, Fajó János festményeivel, Gáyor Tibor kollázsokkal, Ingo Glass fémplasztikákkal, Haász István reliefképekkel, Haraszty István (Édeske) egy régi statikus- és egy új mobilszoborral, valamint az idén Kossuth-díjjal kitüntetett Hetey Katalin szobrász olyan mobil plasztikával, amelyhez hozzá kell nyúlni.
Konok Tamás fest? geometrikus képeket, Maurer Dóra festményeket, Megyik János lézerrel vágott szobrokat, Mengyán András festményeket, Nemes Judith Párizsban és Budapesten él? fest? pedig képeket állít ki – sorolta a galériás fest?m?vész.
A Bauhaus a XX. század els? felének legnagyobb hatású m?vészeti intézménye, a német Jugendstil (szecesszió) majd az azt követ? konstruktív törekvések szellemi központja volt, amelyet Walter Gropius alapított. Az intézmény a m?vészet és az ipar, a m?vészet és a technika közötti szakadékot kívánta áthidalni, s olyan m?vészek csatlakoztak hozzá, mint Paul Klee, Vaszilij Kandinszkij, Moholy-Nagy László és Breuer Marcell.
Az Hommage Bauhaus 90 cím? tárlat szeptember 29-ig tart nyitva az A22 Galériában.
Forrás:
MTI
Bauhaus logo
Bauhaus
A Bauhaus a 20. század els? felének legjelent?sebb m?vészeti intézménye, a konstruktív törekvések központja és gy?jt?helye, amely nevelési módszerei és az alkotó m?vészet megújítása révén vált kiemelked? szerep?vé. Alapja a „Bauhaus-eszme”. Walter Gropius szerint felelet arra a kérdésre, milyen képzettségre van szüksége egy m?vésznek ahhoz, hogy el tudja foglalni helyét a (gép)pari társadalomban. A Bauhaus-eszme több mint csupán az iskolát irányító célkit?zés. Évtizedekre szóló szellemi program, még William Morris-tól induló és a századfordulón kibomló m?vészeti törekvések összegezése, alkotó módszer és alkotói magatartás. A m?vészet és ipar, a m?vészet és technika közötti szakadékot kívánta áthidalni. Egyszerre küzdött a m?vészet eszméjének fenntartásáért és a m?vészet korszer? eszközeinek a megtalálásáért. A formaképzés problémáit új módszerrel közelítette meg, felismerte, hogy a formálás, az anyagok, alakítási módok, lehet?ségek és a funkció, a rendeltetés követelményeinek megismeréséb?l, feltárásából fakad. Az anyagok ismeretével és az azokban rejl? lehet?ségek kutatásával új m?vészeti eszközöket adott tanítványai kezébe.
Története
Az Állami Bauhaus intézményét 1919-ben alapította a két weimari m?vészeti iskola összevonásával Walter Gropius. Az iparm?vészeti iskolát még Henry van deVelde hozta létre (1902), az ? tervei alapján készült az iskola- és m?helyépület (1906). Irányítása alatt az intézmény a német „Jugendstil” (szecesszió), majd az ezt követ? kísérletek egyik szellemi központja volt.
A háború alatt van de Velde Gropiust javasolta utódjául. Gropius egyesíti az iskolát a taner?iben megfogyatkozott m?vészeti akadémiával, és új tanárok sorát hívja meg az intézménybe. Johannes Itten, a színdinamika egyik megalapozója, a szín- és tapintóérzék fejlesztésére új utakat keres? bécsi fest?, az amerikai Lyonel Feininger, a szobrász Gerhard Marcks, majd Paul Klee, Oskar Schlemmer, Adolf Meyer (Gropius társa a Fagus M?vek és a kölni kiállítási épület tervezésében), Georg Muche, és Lothar Schreyer a – elsö mesterei. Rövidesen bekapcsolódik a munkába Vaszilij Kandinszkij és Moholy-Nagy László is, utóbbi az el?képzést veszi át Ittent?l. Kés?bb a volt tanítványok közül kerülnek a mesterek sorába Herbert Bayer, a tipográfia tanára, Breuer Marcell, az asztalosm?hely vezet?je, Josef Albers, az el?képzés irányítója, Gunta Stölz textiltervez? és mások. A mesterek között a kor szinte minden szellemi irányának képvisel?jét megtaláljuk. Ez a sokarcúság már magában rejti a – bels? ellentmondásainak alapját is.
Az iskola híre, hatása gyorsan terjed, már 1922-ben vezérszerepe van az európai konstruktív irányzatok (konstruktivizmus) között. A De Stijl körül csoportosuló m?vészek és az orosz konstruktivisták, Kazimir Malevics és El Liszickij is a Bauhausban találtak szövetségesre.
Az 1923-ban rendezett weimari kiállításon a Bauhaus már a prototípusok egész sorát mutatja be. Ezek még jórészt kézm?ipari formatervezési kísérletek eredményei. A kiállításra felépített Am Horn „kísérleti” ház berendezésében azonban már a gépipari technikát kifejez? tárgyi környezet is megjelenik. A következ? évek jobboldali támadásainak hatására Weimarból Dessauba költözik a- (1925), ahol már formatervez? f?iskolaként, módosított tantervvel és új mesterek bevonásával m?ködik. Az 1926-ban elkészül? új iskolaépületet és a mesterházakat maga Gropius tervezi.
A bels? ellentétek azonban tovább élez?dnek. 1928-ban Gropius megválik az intézményt?l. Utódja Hannes Meyer, a svájci származású baloldali társadalmi érzékenység? (kommunista?) építész. Hannes Meyer kezdetben a dessaui Bauhausban mesteroktató az építészm?helyben, majd 1928-tól 1930. július 31-ig Gropius utódjaként a Bauhaus igazgatója. Az építészet szociális kérdései iránt személyes vonzódása miatt a közvélemény és a városvezetés szemében baloldali politikai beállítottságúnak tekintették. Ehhez hozzájárult az adott németországi belpolitikai körülményekhez igazodó, az intézeten belül is jelenlev? hallgatói politikai radikalizmus is. Az intézet iránti fokozatosan er?söd? nemzetiszocialista politikai nyomás miatt, amit az intézetet fenntartó városi hatóság nem tudott feloldani, s ezért 1930.08.01-én azonnali eltávolítása mellett döntöttek, a vele szolidáris mesterekkel és tanítványokkal együtt.
1930-1933 között Mies van der Rohe a Bauhaus utolsó igazgatója. Az intézményt fenntartó szervek a korábbi semleges légkör visszaállítását a deklaráltan baloldali szellem? Hannes Meyer menesztésével vélték megoldani, amennyiben helyére megfelel? személyt találnak. Választásuk az akkor már egyértelm? szakmai tekintéllyel bíró Ludwig Mies van der Rohéra esett. Igazgatósága rosszul kezd?dött. Meyer elbocsátása miatt a hallgatók sztrájkot szerveztek, s követelték, hogy folytatódjék annak a tudományos alapú, rendszeres alakítástannak a létrehozása, amelyet Hannes Meyer kezdett el. Mies tekintélyelv? vezetéssel és f?polgármesteri segítséggel (és rend?ri intézkedéssel) lett úrrá a helyzeten. Új tantervet vezettek be, amelyben a korábbihoz képest lényegesen b?vült az építészeti képzés. Mies megszüntette a szakmai m?helyekben folyó termelést, s ennek kiesése érzékenyen érintette az intézmény költségvetését.
Igazgatói m?ködése során a Bauhaus képzési szelleme határozottan az építészoktatás felé tolódott. Az építészképzést megreformálták és három fokozatot alakítottak ki. A harmadik fokozatot kizárólag Mies oktatta. Új igazgatóként a nyomasztó társadalmi kérdések hidegen hagyták. Az építészetet m?vészetként értékelte, amelynek f? kérdései a tér, az arányok és az anyag. Ezt képviselte mintaháza is, amelyet a Bauhaus 1931. évi kiállítására tervezett. Ezen a tárlaton a klasszikusan Bauhaus-szellem? építészek, köztük Albers, Volger, Figer, Breuer jellegzetes kislakás-terveket állított ki, míg Mies terve pazarló térszervezéssel és anyaghasználattal az exkluzív lakásépítés kielégítését célozta. (Mai szemmel nézve, úgy t?nik, itt jelenik meg Mies van der Rohe (vitathatatlanul kimagasló építészi teljesítménye mellett) következ? építészeti korszakának alapjellege: a különleges és nagyvonalú, költséges építészeti feladatok, reprezentatív megoldások felé fordulása.)
Mies van der Rohe igazgatói ideje alatt minden t?le elvárhatót megtett a Bauhaus politikamentességének meg?rzéséért. 1931-ben rendezvénysorozatot indított az intézetben „az eszmék harcának jegyében”. Brosúrát is készített, amelyben állásfoglalása a következ?: „A Bauhausnak a modern kultúra megteremtésére tett er?feszítései ellenére sem kell átpolitizált korunkban elkötelez?dnie valamely párt iránt”.
Mies minden er?lködése ellenére nem sikerült az intézményben politikamentes légkört fenntartani. A tanintézet alapfeladatai révén mindenképpen érintkeztek a társadalmi környezettel, annak problémái „begy?r?ztek” az oktatásba, s a tanítványokba. A korabeli – egyre inkább fasizálódó politikai légkörben – kívülr?l a Bauhaus baloldali (kommunista”, „bolsevik”) szervezetként jelent meg. Fokozatos politikai és költségvetési szorításokat követve 1932. októbet 1-jével Dessau város felmondta a m?hely fenntartását. Ezen id?ben két másik város jelentkezett ugyan az intézmény fogadására, de Mies már hónapokkal korábban elhatározta, hogy a Bauhaust Berlinben, magánintézetként fogja fenntartani. Egy használaton kívüli gyárépületben bérelt is új helyet. Az intézményt balsorsa itt is követte. Egy “vitatható korrektség?” házkutatás során az intézet könyvtárában kommunista folyóiratokra bukkantak. 1933. április 11-én a Gestapo lepecsételte az épületet. Az intézmény újraindítására tett sorozatos kísérletek eredménytelenek maradtak.
Bauhaus-m?helyek és tanszékvezet?k
Bauhaus-m?helyek
Tanszékvezet?k
Nyomdászat
Üvegfestés
Fémm?hely
Johannes Itten, Moholy-Nagy László
Asztalosm?hely
Walter Gropius, Breuer Marcell
Szövés
Fotográfia
Falfestészet
Oskar Schlemmer, Vaszilij Kandinszkij
Színpadtechnika
Lothar Schreyer, Oskar Schlemmer
Könyvkötészet
Kerámiam?vészet
Építészet
Walter Gropius, Hannes Meyer, Ludwig Mies van der Rohe
Kiállítástervezés
Harmonizálástan
Más neves tanárok
Hinnerk Scheper
Anni Albers
Naum Gabo
Moholy-Nagy László
Források és szakirodalom
Nemzetközi alapm?vek:
Magdalena Droste: Bauhus 1919-1933.(Bauhaus Archiv) – Taschen/Vince K.2003. – ISBN 3-8228-2584-0
Magdalena Droste: Bauhaus 1919-1933. Reform und Avantgarde – Taschen, Köln 2006. – ISBN 3-8228-2222-1
Jürgen Joedicke: Modern építészettörténet – Bp. 1961. M?szaki K. – ETO 72 036
Wend Fischer: Bau-Raum-Gerät (Der Kunst des 20. Jahrhunderts) – R. Piper & Co. Verlag, München 1957.
M Wingler: Das Bauhaus – 1962. Berlin
B. Hazai szakirodalom:
Enciklopédia Hungarica (Britannica) 2005. CD vers.
szerk.: Dr Kubinszky M.: Modern építészeti lexikon – M?szaki K. 1978. – ISBN 96310 1780 X
Szentkirályi Z.: Az építészet világtörténete 2. kötet – Bp. 1980. Képz?m?v. A. K. – ISBN 963-336-121-4
Szilágyi G.: A fotóm?vészet története – Bp. 1982. Képz?m?v. A. K. – ISBN 963-336-282-2
C. Magyar m?vészet, építészet:
Szerk.: Kontha Sándor: Magyar M?vészet 1919-1945. (1-2. kötet, p. 327-367) – Akadémiai K. Bp.1985. – ISBN 963-05-2542-9.
Pamer Nóra: Magyar építészet a két világháború között – M?szaki K. Bp. 1986 – ISBN 963-10-6505-7
Dercsényi D.-Zádor A.: Kis magyar m?vészettörténet – Bp. 1980. Képz?m?v. A. K. – ISBN 963-05-3240-9 és ISBN 963-336-128-1
szerk.: Szigeti J.: Esztétikai Kislexikon – Bp. 1972. Kossuth K. – PL-66-K-7277 71.1180
wikipedia.org
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:40 :: H.Pulai Éva
