“majd magamban kérdezem
meddig? mikor? hogyan?
– minden bizonytalan”
meddig? mikor? hogyan?
– minden bizonytalan”
Oly különös ez az érzés,
oly furcsa ma az ég,
oly szorongató a féltés,
hogy nem tudom ma még:
mihez is kezdenék,
ha elérkezne a vég…
…el?ször azt hiszem,
mindíg leszel nekem…
majd magamban kérdezem
meddig? mikor? hogyan?
– minden bizonytalan,
s a kín határtalan…
…most sötét este van –
– várom hogy keress,
hogy szemembe nevess,
hogy boldogan szeress,
vagy csak hangod halljam:
bársonyos drága dallam…
(…elröpít halkan –
– szárnyára vesz az éj
s álmomban nincs zavar
mosolyod betakar-
szivem nyugodt:
Veled vagyok…)