Inaktív : Isten és a legyek

mint hatalmas pókok
alpinisták másznak a falon
festik a piactéri templomot
félelmetes látvány
istenem
csak most az egyszer segíts

készíttess hálót is velük

fogják el a sok legyet

mert nagyon elszaporodott itt

mindenfajta szürke és barna

döglegyek raja

csípnek köpnek

ránk és rád is

mindenkire szarnak

még a kenyerünk sincs biztonságban

 

(szívd ki a vérük

szívd ki a vérük)

 

a mesékben már senki nem hisz

de benned még igen istenem

csak kett? csapás kellene
jobbra egy és balra is

keresztet vetek

csak elképzelem végítéleted

 

elszürkül az ég

kordonok mögött föltámad a szél

betöri fehér ház ablakát a csendben

csörömpölés

felriadt legyek menekülnek kifelé

 

fekete rajaik már az utcán

tépdesik egymás szárnyát

hangosan zümmögik

istenünk segíts

 

de az ég megnyílik

és zúdul rájuk az ürülék

 

 

egy fest? lefelé ereszkedik épp

sisakja alól rám mosolyog

ha tudná miket gondolok

lerúgná a falról a vakolatot

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2009.08.08. @ 07:29 :: Inaktív
Szerző Inaktív 201 Írás
Inaktiválást kérte - Archivált szerző Hullámvonal vagyok tengerkék szemedben, csillaggá válunk, ha elernyedtem - mondhatta édesanyám édesapámnak, mikor megfogantam Hódmezővásárhelyen. S ma már a második kamaszkorom élem. Férjem és fiam elengedtem, mert ideje volt, hogy megtalálják önmagukat a világban. Ahogy nekem is. A hatvanas évek titkaiban nyugodt gyermekkor ölelésének emléke kísért a kamaszkor mindenttudniakarok világába, annak ellenére hogy édesapámat 8 éves koromban eltemették. Csak most értem meg, hogyan vonult át hiánya az életemen. A társban apát kerestem, s a virágokat soha nem szerettem, hiszen sírgödrébe egy rózsát dobattak 1963-ban velem. Egy családi festő barát, Füstös Zoltán és szüleim társaságának tagjai, színházi előadások, kiállítások feledtették a bennem meggyökerező hiányát. Gimnáziumi tanáraim mutattak utat a kamaszlánynak, merre milyen elvárásokkal induljon el a felnőtté válás útján. nszerelmes, az irodalmat és művészeteket szerető, tanáraimat tisztelő éveim meghatározták pályaválasztásom. Tanár lettem. -Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mivelni kötelesség. -Diploma munkám Kölcsey Parainesis-ének elemzése volt, és elképzelt unokahúgomnak magam is írtam egy intést, buzdítást -mellékletként-. Csak ma vagyok képes arra, hogy felfogjam, mit adott nekem mindaz, amit kisfelnőtt koromig átéltem. Felelősségteljes felnőttkor következett annak minden örömével, fájdalmával. Szerelem, munka, munka, munka. A legnagyobb csoda a szülés, a fiammal való egységtudat érzése. Majd munkahelyek sora. (Miért? Hogy minél többet tapasztaljak?) S ismét tanulás. Német nyelvtanári és könyvtári asszisztensi végzettséget szereztem. "Őstől örökölt szenvedély"-em, érzékenységem meghatározta nevelői pályám. Szerettem és viszontszerettek. Három éve megírt első versem óta a célom az, hogy írásaimmal is tanítsak, és nőként a szeretet, a szerelem, az erotika csodáját megmutassam. 2010. májusában felvettek a Szegedi Írók Társaságának tagjai közé. A Szegedtől Szegedig antológiában 2011-ben három kisprózám jelentették meg, és az Irodalmi Jelen Nyitott ajtók antológiájában "egypercesem" lett a címadó írás. Legyen tiéd örökre legalább egy írásom!