Kavyamitra Maróti György : Anyegin levele Szép Tatjanához

2009.08.17. Kavyamitra Maróti György Vers 0
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Örömórák – mint játékgyöngyök – szétperegtek,

mikor egy percre az Isten nem figyelt.

Megint messze t?lem csobog kacagásod,

megint, újra: nem voltam jó semmire.

Megint kékmély éjbe suttogom: „Persze,

hát persze, hogy így kellett lennie…”

Örömsütemény morzsáit terít?r?l szedem,

teszegetem szájamba. Majd megint, újra

minden percgyermekünkre emlékezhetem.

Zsebembe rejtettem fehér örömkeszken?det,

és rátettem néked való versedet: „Ég veled! Ha kell:

örökre. Mindörökre Ég Veled!”

Legutóbbi módosítás: 2009.08.17. @ 04:58 :: Kavyamitra Maróti György
Szerző Kavyamitra Maróti György 400 Írás
1951-ben Boldog Sarlósasszony napján születtem. A keresztségben kapott nevemen kívül még az ÃÂrja Majtreja Mandala buddhista rendben kapott nevemet használom előtagként, melynek jelentése: a Költészet Barátja. Voltam segédmunkás, szerszámkészítő szakmunkás, tanár. Jelenleg semmi vagyok: sok-sok érműtétem után leszázalékoltak, igazi semmit-tevő lettem. Ezért írok. Hej,ha csak még egyszer tanterembe léphetnék... Dehogy írnék én ilyen-olyan írásokat: elmondanám a teremben, és az jó lenne. Lettem hát (a drága Arannyal ellentétben) énektanárból éneklő. Elvált vagyok, két nagy gyermek apja, és nagyapja egy gyönyörűségnek, Kamillának, Millának.