Csak úgy, magamnak
Nem tudtad? Hát te sem tudtad,
hogy legmélyebbre az zuhanhat,
ki túl magasra száll?
Hogy ragyogó Nap elé
von csak viharfelh?t a nyár?
Most naptalan, vad viharban állsz.
Hogy beárnyékultál…
Elvénült forradalmárok dala
Sej, a mi lobogónkat
fényes szell?k fútták,
sej, az volt arra írva:
„Éljen a Szabadság!”
Sej, szell?k, fényes szell?k,
nem fújjátok! Fúj! Átok!
Forgolódunk sírjainkban:
tudjátok? Tudjátok!
Ezeregy éj
Ezeregy éjen át álmodtál mellettem,
ezeregy éjen át mondtam meséimet.
Hold fénye játszott, álomleány,
hajadnak ében, lágy bársonyán.
Legalább ezeregy éjen át.
Itt, ahol lakom
Itt, ahol mostanában lakom,
a csupaszodó fákkal
szégyenked? parkon,
metróállomás épül
padunknak közelében.
Az éjjel szörny?, hosszú,
fekete csövet emeltek fel.
És most a – végre – kékell?
égre nyúlik az a vacak.
Ki sem merek nézni
balkonomról: mi lesz,
ha padunkra d?l
az a fekete, égre nyúló
szörny? hosszú cs??
Oly sok minden d?lt már
arra a padra: például
a megomlott id?…
Legutóbbi módosítás: 2009.08.30. @ 06:57 :: Kavyamitra Maróti György
