Régebbr?l valló
Mostanában azon kapom magam,
hogy a zoknikat is úgy teregetem
újra, ahogyan t?led tanultam.
Hadd lógjanak lefelé.
(És a trikók is úgy lógnak: nem tesznek
semmi fontosat, csak lógnak.
Csüngenek, akár rajtad én.)
Mostanában enni is azt eszem újra,
amit te szeretsz enni:
sok zöldség, sok sajtocska,
sok napsütéses bekapnivalóka.
Mostanában, ha leveg?m elfogy,
kölcsönbe újra t?led veszem,
és te deríted újra az egem,
ha fekete árnyékba borulna bele.
Megint
Megint a csönd, megint a magány:
megint csak elhagytál, mellém nem
álltál, mint tizenhárom éve egyszer
így tettél már. Utánam kapkod a szél,
és elragad mell?led. Gyomromban
érzem a bajt, és szédelg? fejemben.
Csak hát: hajnalodik
Persze, hisz hajnal van.
Csak ezért rikolt a kakas,
és nem, mert elárult volna ?.
Engem nem lehet elárulni,
mert nincs áram énnekem,
holmi piacon mit sem adnának
éretten sem érettem.
Érték és minta nélküli
vagyok.
Régi nóta: van vagy két éves
Tudod-e, hogy ifjúvá tettél
könny?lét?vé újra?
Hiába, hogy nyaktól combig
föl vagyok már hasítva.
Vigasztaló
Ha n? nem ölel, ha ? nem ölel,
ha sehol egy ölel? lény,
majd megölel, és eltáncol velem
egy éjszaka az Északi Fény.
Ha dal nem dalol, ha vers nem felel,
ha nincs kegyelem (nem szeretem),
és megomlott, hull a szép szerelem,
egy reggelen: Nyugati Szél
szétszór, hord engemet.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:59 :: Kavyamitra Maróti György
