Nem is tudom már, hogy olvastam-e, vagy rádióban hallottam (tévém nincs) egy fölmérésr?l, melyben különböz? országok lakosainak átlagos testtömeg-indexét mérték és vetették egybe.
Nyugalom, nem tartozunk a legelhízottabbak közé, például az amerikaiak simán leköröznek minket; igaz persze, hogy németekhez, franciákhoz, svédekhez mérten azért soványnak sem lehet minket magyarokat mondani.
Nem is ez a lényeg, hanem arról akarok mesélni, hogy a dolog kíváncsivá tett, vajon, mi a helyzet velem, az én – számomra oly kedves – testtömegemmel; beírtam hát a keres?be, és szerencsémre azonnal kidobott egy index-számolót.
Azért szerencsémre, mert nem szívesen számolgattam volna.
Ajvé! egy szám meg egy szám négyzetének hányadosa, sok ez nekem hajnaltájt.
De, mondom, számolnom nem kellett, a netes felület szépen kiszámolta béemájomat, én meg legel?ször is bezsebeltem a dicséretet: „Gratulálunk, az Ön testtömeg-indexe az ideális tartományba esik! Sem fogyókúrára, sem hízásra nincs szüksége. Csak arra kell vigyáznia, hogy ezt az eredményt meg is tartsa!”
Már-már büszkén néztem körül az üres szobában, ám aztán rátévedt tekintetem az alábbi folytatásra: „Valószín?leg már el is került jó pár olyan problémát, amely az Ön korosztályában áldozatokat is szedhet. Ilyen például a magas vérnyomás, a szívinfarktus, érbetegségek vagy a hiperkoleszterinémia.”
No mármost: az elmúlt id?kig, ha kedvenc Klinikámon mérték a vérnyomásomat (magamnak sose mérem, mert a mérési eredményt?l esetleg túl magas lenne a vérnyomásom), tízb?l átlagosan nyolcszor a 220/110-es eredmény született, mely eredmény gyors helyváltoztató mozgásra késztetett különböz? érsebészeket, belgyógyászokat, ápolókat, n?véreket. Hí’ hogy tudnak futni ilyenkor különböz? nyelv alá fecskendezhet?-szopogatható gyógyszerekért!
(Ez ügyben amúgy volt már munkahipotézisem kedvenc érsebészem „felé”. Javasoltam Neki, hogy a gyönyör?, átlátszó ruhájú, széptest? n?vérke helyett küldje hozzám vérnyomásmérésre a klinika legöregebb, legcsúfabb ápolón?jét. Kedvenc érsebészem válaszát nem idézem.)
Így áll a helyzet a vérnyomásommal.
Ezen kívül volt már szívinfarktusom, ami nekem nem lehetne, olyan, hogy csak bájpassz passzolta kicsit távolabbra a következ?t.
Ezen kívül a f?bb ereim közül a legtöbb m?anyagból van: mindkét oldali Y- és nyaki erem, a vesém f? üt?ere teljesen elrohadt, és nem volt mib?l cserélni azokat: kaptam hát m?ereket, ami miatt viszont tilos padmászanába ereszkednem, mert az ilyen m?erek rosszabbul t?rik a hajlításokat, mint a valódiak. Na és, hogy legyek én padmászana nélkül, hogyan éljek?
Ami a koleszterinszintemet illeti – és ezt különösen igazságtalannak érzem, lévén, hogy legalább harminc éve nem eszem húsételt, pláne nem zsíros, mócsingos, cupákos falatokat -, hihetelen magasságokban tartózkodik, azaz frankón szuper-hiperkoleszterinémiásnak számítok. (Na ja: a tojás, a sok tojás, amit imádok, tán besegített! Mert, hogy bármiben a cigi lenne hibás, azt nem ismerem el!)
Sz’al így áll a helyzet az internetes felület nekem szóló üzenetével. És fentjelzett okokból, kissé megd?lt hitem az internetes felületek nekem szóló üzeneteiben.
Az oldal még fölajánlott egy testre szabott horoszkóp-elemzést is, de azt – mea culpa! Mea maxima culpa! – már nem néztem meg.
Legutóbbi módosítás: 2009.08.13. @ 06:34 :: Kavyamitra Maróti György
