Hol vót – hol nem vót, vót egyszer egy menyecske, aki egész álló nap csak a tornácon sütkérezett egy lócán. Más menyecskék ki se vótak a munkábó’, hol a paszuly válogatásával vótak el, hol pöszmétét szettek, vikszóták a kalánt, vellát. Ez a menyecske meg csak egész nap énekelgetett: Ipam-napam, zsipp-zsupp, ipam-napam, kender zsupp – szót a nótája.
Nézegette naphosszat a járókelőket, néha még a pallásra sem restellt felmenni, hogy onnét belássa az egész falut.
Gyihos menyecske vót, az má beztos. Minden legínyrő’ vót véleményi, ez nyápic, amme’ mafla, néha még plájbászt is fogott, oszt a lócára irkáta ezeket a rosszaló mejjegyzéseket.
Egyszer oszt asztán rárivalt az annya.
– A krucifikszomát, hogy te egész nap csak itt lopod a napot, amikor mások má’ letisztították a gerebent, me’ kimosták a mentét, kapcát! Nyoszolyádot ne hozzam tán ki az udvarra? Mit képzelsz, te mihaszna? Nem menté’ tán ennyi annyi se a disznónak!
A lyány magára kapta a lajbit, oszt nagy elkeseredetten elindót az ivóba. Lyány létére magába öntött egy akó bort, meg két rövidet, oszt leűt az ivó elé. Arra ment egy legíny, akit ő nyápicnak csúfolt, oszt csak annyit mondott neki.
– Látod Maris, látod! Aki magasbó’, a pallásró’ lenéz másokot, előbb-utóbb a fődön taláhattya magát!
Legutóbbi módosítás: 2009.08.17. @ 07:41 :: Kőmüves Klára
