Molnár Zsolt : A Szemérem ölére,

Úgy aludnék,

De nem bír a szó,

Nem hagy a gondolat,

Feszít idebenn

A minden,

Nincs határ,

Koponya boltozat,

Belülr?l bélel,

Hófehér lapokat,

Azt álmodom,

Bet?im boltívén,

Suhanó lófogat,

Szekerén szalmabáb,

Ostornak szót fogad,

Nincs ajtón beenged,

Hajnal, ha hadonássz,

Csörög a vekkernek,

Ki hiszi el nekem,

Örökké szeretlek,

Fényfaló ablakok,

Kenyérb?l kicsik a malacok,

Fej nélkül mit mutat,

Vasból a vasutat,

Kalapál fényb?l,

A napkovács,

Hajnalból félhomályt,

Acélos csalogány csörömpöl,

Cs?rében csillagok,

Ha lenyel, én megfagyok,

Bonyolult álmaim,

Az unalmas nappalok,

Örökké szeretlek,

Nyakamon fej vagyok,

Számból a szivárvány,

Szememen ablakok,

Szilárdul a fény,

Izzad a félelem,

Várjon a reggel,

Képzelem a képzelettel,

Hogy köpi a Napot,

Az égre a másnap,

És hogy csillan,

Lefelé csüngve,

A fagyott fényer?,

Fehér fellegek,

Fogai közt sz?rve,

Hogy téved a takaró,

A Szemérem ölére,

Vízszín? fényekb?l,

Hogy szövi szálait köréje.

 

Legutóbbi módosítás: 2009.08.16. @ 02:24 :: Molnár Zsolt
Szerző Molnár Zsolt 0 Írás
Bonyhádi bohèm, - tollforgató. A 80-as èvekből itt felejtett valaki.