Most ne hidd, meg ilyen,
És én ekkora meg, nem tudom mi,
Vagyok, ha ülünk a Budai várban,
Arcomon víz,
Izzad a kabát az ágyban,
Azt se hidd, hogy félek,
És mekkora egérrel,
Kefélek,
Itt majd, ha el merek aludni,
A nappaliban,
Ha szürke fényben,
Villog a tévé,
Mikor szűrt pillák közt,
A fény áll bizonyos képpé,
Miben Cseh Tamás
Éppen csak beköszön,
Viszlát tüdőrák,
Gyömrő, meg Zrínyi úti pacsirták,
Apa kalapjában már,
Nem mehetünk az állomás felé,
Sas elvtárs,
E konzerv az Ecsédié!
Egy emberré lettünk,
Ki egymagában van,
És áll bizonyos vagonablakokban,
Ó miket tud ez a Sekszpír Viliam!
Fehér kócbabáim lefektettem,
Önzsebemből egy eszpresszóban,
Magam magam elővettem,
Anna nanna gyufával megjött-e?
Emlékszel-e, Irén, a nőre,
Kit én meg a Bíró Imre?
Hagyjuk is,
A Szabó Kálmán tegnap este,
Fütyülök rá,
Ez egy Másik dolog,
Hetven meg hatvan,
Tudod, én jósolhatok,
Olyan elvadult rácfuvarosnak,
Indián halált,
Bakonybélben,
Az elejtett gyeplőt,
Marosnál a Marost,
Azt hiszem Ivanics volt,
Szájamban dióíz,
Egyet sem szólt,
Az a jegypénztáros asszony,
Kitől megváltatlan jegyek okán,
Jöttünk kényszeredve,
Dohányszemcsékkel reggelre kelve
Konszolidált zakózsebbe,
Hagyj már Tamás,
Menj a mennybe!
Most nem hiszed ugye, drága Irén,
Hogy ez a rohadt egér,
Majd nem hagy aludni a nappaliban,
Fütyülök rá,
Hamlet és Yorick,
Egy darabban,
És a mór vezér,
Ugye tudod, Irén,
Hogy mindez nem
A semmiért volt,
Az élet színház,
S benne játszik
Minden élő és holt.
Legutóbbi módosítás: 2009.08.13. @ 01:35 :: Molnár Zsolt