ma unokák, holnap orvos…
Veletek voltam tegnap, mint tavaly,
soroltuk régi dolgunk,
ki munka nélkül volt, az most is így,
nem jó, de kifogy az irigy,
– elvagyunk, mint a befőtt –
szögezte le a bölcs Karesz,
még mindig furcsa ez,
tankolni kell, s autót lemosni, persze,
míg főnök voltam, messze elkerültem
ezt a kázust, nyáron doktorátust
szerzett a fiam, e fotó Japánban
készült, s tíz éve Tahitiban,
ma unokák, holnap orvos,
egyforma napok, nevetséges
nyugdíjat kapok, ezek a gyerekek,
na ne mondd – komolyan? –
jaj, de édesek – s mind – ugyanolyan.
Augusztus közepén,
nem figyelt senki másra,
vesztegettük az időt,
nem nézegettem hátra,
előttem út kanyargott,
szél tépte tollruhám,
s mint vedlett kígyó bőre,
zsugorodtam össze
múltunk augusztusán.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: Péter Erika
