Frida-versek
Gyerek-vers
Az Istennek este
mondanak-e mesét,
hogyha türelmetlen,
fogják-e a kezét?
Vagy az a magasság,
ahol fenn ? trónol,
nem t?r szelídséget
angyal légiótól.
Nincsen is ott este,
ahol fennen trónol,
mivel a fényesség
uralkodik akkor.
Estétlen, mesétlen –
talán keze sincsen,
nehéz lehet neki,
ember, akár Isten.
Kékül?s
Mit rólad gondolok,
Lehet, hogy én vagyok –
Széles e világban
Aki gondolkodom.
Te vagy a gondolat,
S gondolat el?tti,
Ki miatt született
Önlátó gondolat.
Ágy vagyok – pihenek,
Víz- és felfrissülök,
F?szálból kenyérig
Földt?l föl-kékülök.
Különös
Különös a betegek pantomimje,
Alig néhány mozdulat, ahogy üzennek –
Szertartásos, értelmetlen, furcsa mozgás,
Ahogyan belülr?l rángat fájás.
Micsoda betegség – amikor én –
Nem létezik, nincs más, csakis az én –
Legf?bb problémája anyagcsere,
Itt ne, ott ne fájjon, amíg lehet.
Született korcs
Ki látott már
szárny’ és patát együtt?
Földet, eget
benyargaló
szárny’ és patát együtt?
Pegazust ki,
ki látott már,
és engem ki látott?
Frida kádja
Az ?seimet keresem a vízben,
rossz lábam és jó lábam között lelem,
akár jó sorsom és rossz sorsom között:
indián, zsidó-német-magyar, spanyol,
és ami belülr?l teljesíti ki,
de nem férhet bele a víz képébe,
leg?sebb ?söm itt van: a fájdalom.
Mexikó vagyok, nem azért, mert tetszik,
de tudom itt a nyomorék istent is,
Aki h?st szül akkor is, ha medd?,
Nem az fontos: férfi-isten vagy n?.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: Petz György
