Petz György : KETT?S

Nyomtatás

Érted? Ha nincsen kihez imádkozni,

Akkor is összegy?lnek az ember szavai,

Megs?r?södnek a nyelvcsap tájékán,

Torkot fojtanak, és megölik a lélek

Csendjét. Ha meg van csöndje a léleknek,

Akkor akad lélek is, kár lenne tagadni,

Kikerülni, mert hogy mib?l áll az ember,

Ha menni kell, hogy tényleg menjen,

Ne csak úgy testileg; vagy maradjon

Fában, virágban, maradjon meg az elmúlásban,

Ami nem a halál, de a szél szói, susogás,

A tenger mormogása, a f? sercenése,

A bebábozódás misztériuma, beépülés,

Akár ha anyag is a lélek, vagy pár gramm,

De hogyan épül fel apám, hogy szavam kijavítsa,

Miként higgyem én el, hogy cseppben a tenger,

Amikor engem a bálnák érdekelnek.

Érted? Ahol ketten összegy?lnek…

Gondolatomban hozzád fordulok, bárki –

Vagy, aki vagy – szerepcserére én is itt

Vagyok, habok öntudatával tengermély fölött,

S ha így vagyunk, a mélyek nem zavarnak,

Szóhídon át új járást megtanulnunk

M?vészet, akár az Isten, világpoéta –

S mi visszatermünk, mit a vízkertész

Visszametsz, vagy a selyemgubót, ha szálja

Szélbe száll, akár ökörnyál-pókfonál,

Ó, utazó, hát szólj az úthoz – ugyanaz –

Szólj a célhoz, vízhez, éghez – ugyanaz –

T?zhöz beszélj – hisz nem anyag, de forma,

Akár ima, mi már kimondatott,

S akár a lélek, ének, száll és nem pihen,

De elfogadja visszhangját a múltnak,

Fogadd el, földi, végre, égi képedet.