Köszönet.
Mert nem tudtad, ki vagyok,
akkor még én sem tudtam, ki vagyok,
de ahogy veled beszélgettem,
egyre határozottabb elképzelésem lett
arról – mivé is kéne lennem.
Te már azzal beszélgettél,
és nekem olyan jó volt
belehelyezkedni jöv?mbe,
mint még soha.
Megköszönted, hogy beszélgettünk,
Nem is értettem, mit köszönsz;
de te azt mondtad,
megmutattalak olyannak,
amilyen lenni szeretnél.
Nevetséges, de egyik?nk sem nevetett,
bár könnyebben vettük a leveg?t,
tüd?nkbe fért legalább száz év el?re,
és minden ?sünk.
Az élet alig több – gondoltuk -, mint
az eddigiek, csupán rálátásunk van,
ami a legkevésbé sem függ t?lünk.
Mindent köszönök neked.
Nem a csendben kell hinnem,
bár eddig azt tartottam tökéletes zenének,
meg ami közte van.
Legutóbbi módosítás: 2009.08.15. @ 14:33 :: Petz György