Kicsit kés?bb, mint tavasz, de megérte várni két évszakot.
Kitartott kezedben kinyíltam.
És valljuk be nyíltan,
Nem minden kacsóba
Virágzik újra a vadrózsa.
Néha megszúrlak, az igaz.
De be kell látnod,
Már a szirmom színe is vigasz,
Más is vagyok, nem csak virágod.
Az egész Én érted nyílik.
És egy rózsánál ez nem csekélység.
Akkor sem virul,ha kérik
s másnak már a látvány elégség.
De néked itt vagyok magam,
Csodává válok unos-untalan,
Gyökereimmel szívedbe nyúlok,
És csókod alatt évekig virulok.
Vagyok rózsa. Mostanáig.
De Rózsa lettem,csakis néked,
Tied vagyok levélt?l szárig,
S gyökeremmel keringetem véred.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:02 :: Pogány Gábor Máté
