Szerelmetes Kémia
A fény hullámszer?en érkezik a szivárványhártyán keresztül. Az elektronok mozgásba lendülnek, és irány az agy! Útközben ezernyi veszély! És hopp, egy kisülés, és még egy. Páran belepusztulnak. Egy kis metánrészecske keveredik a vérfolyamba, ami az idegút mellett halad el. Lehet látni, ahogyan a habok bucskáznak rajta. Agysejtmez?k mellett haladnak el, de nem állnak meg pihenni, nem, sietni kell! Az elektronok célba érnek, és felingerelve egy bizonyos agyi részt, nyugovóra térnek.
Így lettem szerelmes Én is.
A szerelem csak kémia
A kémia maga a szerelem.
Nem érdekel.
Szeretem…
Majd összeismerkedtünk, és mit tesz Isten, hát ? is ugyanazon a kémiai folyamaton ment át, mint én, hát szeretett. Így kísérletezgettünk mi ketten, petricsészével, sósavval, mindennel, ami egy kapcsolatba beletartozik. Talán a kapcsolatunk túl jó is volt. A részecskéink pont passzoltak egymáshoz, köt?dtünk, jobban, mint a szén bármiféle kötése. Keményebbek voltunk, mint a gyémánt.
…Rezgünk együtt,
Végtelen,
Lúgod savval égetem,
Definiált két elem
Összessége: Szerelem…
De az anyagfáradás következtében sajnos ismét elemre oszlódtunk, az id? vas foga sajnos hat. Korróziós folyamat lépett fel, és elszublimáltam. Te ott maradtál a felém tornyosuló végtelen vonzásoddal, s én itt vagyok az én vonzásommal, de meg kell várnunk, amíg ismét kezünkre játszik a kémcs?.
Várom a lecsapódást.
Szeretlek, és ez az érzés soha el nem párolog.
…Gáz vagyok, légnem? anyag,
De szerelmem a Földön ragadt,
Hidd el, nincs sok, és újra
rólunk szól a kémia óra!
Legutóbbi módosítás: 2009.08.25. @ 04:26 :: Pogány Gábor Máté