Álombéli álom
Fogadd el homlokcsókomat!
Ez búcsúm, itt a pillanat,
Akármi volt is – elmaradt.
Jól látod, nem tévedsz nagyon;
Én mindig, mindig álmodom.
S reményem, most hogy odal?n,
Túl napvilágon, éjid?n,
Túl vízión, s nem-lét fokán,
S épp elt?nése jó okán –
Úgy t?nik, most úgy találom:
Hogy ez is csak álombéli álom.
.
Morajló ár a partra von
Hullámtörést?l kínzatom,
Arany homokként málva szét;
Kezemben éltem – omladék,
Csuszamlik, t?nik, elcsorog,
Hiába összezárt marok,
Felsír a szívem, hogy’ zokog:
Oh Isten! Meg nem tarthatom?
A semmit kell szorítanom?
Oh Isten! Meg nem védhetem?
Egy szemcsét hagyj megmentenem!
Vajh minden, amint találom;
Csupán csak álombéli álom?
A Dream Within a Dream
Take this kiss upon the brow!
And, in parting from you now,
Thus much let me avow-
You are not wrong, who deem
That my days have been a dream;
Yet if hope has flown away
In a night, or in a day,
In a vision, or in none,
Is it therefore the less gone?
All that we see or seem
Is but a dream within a dream.
.
I stand amid the roar
Of a surf-tormented shore,
And I hold within my hand
Grains of the golden sand-
How few! yet how they creep
Through my fingers to the deep,
While I weep- while I weep!
O God! can I not grasp
Them with a tighter clasp?
O God! can I not save
One from the pitiless wave?
Is all that we see or seem
But a dream within a dream?
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:18 :: Rossner Roberto
