A délután fényes, derült, s vidám
Nap-ékes június végén talán,
Mid?n, hogy fölpattan észak szele
Ezüst felh?re, majd elhajt vele,
S túlnan kitárja ránk szepl?tlen ég
Az örökkévalóság képzetét.
A napfényt?l élvben mindenek; jó
Nádas, sás, búzaföldek és folyó,
Könny? szélben szikrázik f?z-levél,
S a fák lombsátra lágy ívben összeér.
.
Oly tél j?: hull a megfagyott madár
A fákról; s áttetsz? jég foglya már
A hal; hogy még az enyhe-langy tavak
Lágy sár-iszapja is gy?rt rögre fagy;
Mid?n még a komfort-bíró ember
Is kandallóhoz ül övéivel,
S a t?z körül, fázón, meg-megremeg;
Hajléktalan vén koldus: jaj neked!
Summer and Winter
It was a bright and cheerful afternoon,
Towards the end of the sunny month of June,
When the north wind congregates in crowds
The floating mountains of the silver clouds
From the horizon—and the stainless sky
Opens beyond them like eternity.
All things rejoiced beneath the sun; the weeds,
The river, and the cornfields, and the reeds;
The willow leaves that glanced in the light breeze,
And the firm foliage of the larger trees.
It was a winter such as when birds die
In the deep forests; and the fishes lie
Stiffened in the translucent ice, which makes
Even the mud and slime of the warm lakes
A wrinkled clod as hard as brick; and when,
Among their children, comfortable men
Gather about great fires, and yet feel cold:
Alas, then, for the homeless beggar old!
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:18 :: Rossner Roberto