S. Szabó István : Nekünk a Balaton / tödik fejezet

Nyomtatás

5.

ÖCSI

 Nahát, azon tutira lehaltam, amikor megjöttek Múmiék. Múmi bá` és Múmi né`. ?k a dadogós Rózsika rokonai. Tök király! Úgy néznek ki, mint két múmia a mittudomén milyen korból. Múmi bá` olyan magas, mint a lámpaoszlop, van vagy két szál haja. Naná, hogy az is zsíros, korpás és kócos. Múmi né` meg tökmag. Vasággyal együtt van vagy húsz kiló. Egyébként Múmi bá` büdös, Múmi né` meg süket. Úgyhogy tök jól elvannak. Azon tisztára beszarok, amikor a dadogós meg a süket dumcsiznak. Épp Bridzsit próbáltam kiengesztelni, amikor bedurrogtak az oldalkocsis rommal. Fater tutkón frászt kapott. Épp az éjszakai rohamot próbálta kialudni, amikor bekavircolt a Pannónia. Öregebb, mint azok ketten, de egész jól ketyerész. Úgy pattant ki fater a nyugágyból, mint akit seggbe csúzliztak. Naná, hogy nem a faternak volt rohama, hanem a nagyinak. – Látom! Látom! – üvöltött fel a nagyi hajnali kett?kor. Tudja a franc, hogy mit látott, de összefutott az egész nyaraló. Ott tolongott mindenki a szobánkban. Naná, hogy a faternak teljesen elborult az agya. Beáztunk az éjjel. Az es? meg naná, hogy csak az ? hajára csorgott. Úgyhogy behurcolkodott az asztal alá. Ott kapott frászt a nagyi rohamától, ráadásul még a fejét is beverte az asztalba. – Megölöm a Sárkányt! Esküszöm, hogy megölöm! – kiabálta, és egy vizes rongyot szorított a homlokára. – Ne bántsd a mamát! Van neki elég baja! – szipogta muter, és egy százas pézsét szorongatva ébresztgette nagyit. Nem volt könny? mutatvány. A Nagyi, az nagyon bír hunyni. Kiabálásban és hunyásban a legnagyobb. Mint a japcsik a vigyorgásban. Fater néha kikandikált a vizes rongy alól, és mondott valami cifrát. Muter meg szipogott, mint egy náthás víziló. – Rondán viselkedsz Sanyi, nagyon rondán! – közben persze befutottak Jen? bá’ék, meg Bogárék. Rózsikáról nem is beszélve. – Szszszegény aaaszony! – sajnálkozott Rózsika, de a fater leugatta. – Ne szszsziszegjen itt nnnaccság! Mmmenjen aaaludni! – csúfolódott, és kikupakolta az els? keze ügyébe kerül? üveget. Végre felébredt a nagyi, és mindenki elmehetett aludni. Már aki bírt. Fater speciel nem bírt, mivel a hányás kerülgette. Kiderült a rongyról, hogy nagyi azzal mossa magát alulról. Naná, hogy azé’ volt vizes, mert az ágy alatt tartotta, lavórban. Néha lenyúlt, és megmosta magát. Na és! Mosakodni kell! Muter is mindig azt mondja! Csak fater volt rosszul. Állt a hiszti. Tiszta király volt! Úgy röhögtem, majd beszartam! Aztán Múmi bá’ról kiderült, hogy nyugdíjazása el?tt a temetkezésnél melózott. Emberei voltak. Négy sírásó. Naná, hogy fater egyb?l mellé húzta a nyugágyát. – Árulja már el mérnök úr, hogy kell elásni az anyóst, hogy ne kaparja fel magát?! – egy sört nyomott az öreg kezébe. Az nagyot húzott az ingyen piából. Elbambult régi temetési szokásokon, majd rávágta. – Fektesse hasra! Akkor lefelé kapar – nahát, még ilyen vidámnak sem láttam a fatert! – Hallottad fiacskám? – kiáltott oda muternak. – Megvan a megoldás, meghalhat a Sárkány! – Szegény muter, már nem is pézsébe taknyolt, hanem papírtörl?be. Az mégiscsak nagyobb, nem?

Most itt ülök a hintán. Bridzsit várom, hátha kibékül velem. Az ikrek pongoznak, közben gyanús szemekkel méregetnek. – Mi van? – kérdezem. Erre lecsapják az üt?ket és elrohannak. Tiszta diló az egész bagázs! 

MIA

Reggeli után Jani átfüttyentett a túloldalról. – Jössz? – Semmi kedvem nem volt, de mentem. Kisétáltunk a mólóra, néztük a hajókat. H?vös volt, kevesebben voltak, mint tegnap. Zeneszót hozott felénk a szél. Kint a vízen buliztak egy vitorláson. Jó nekik. – Van lóvéd? – kérdezte Tóbi. Odaadtam neki, amit Anciról leakasztottam. – Csak egy rongy? – kérdezte Moha csalódottan. – Ezzel nem sokra megyünk. – Nekem elég – feleltem, de tudtam, hogy nem adja vissza. Leültünk egy padra. Jani le akart smárolni. Nem engedtem. – Most mi van? – Semmi! Nincs hozzá kedvem. – Te tudod. Na! Megyünk? – kérdezte. Elindultunk vissza a mólón. – Lóvé kéne. – mondta Moha, és tudtam, hogy megint lopni fogunk. A sétányon is kevesen voltak. Kiszúrtunk egy öreglányt. Egyedül ücsörgött a padon, mellette a táskája. – Te jössz! – lökött meg a vállával Jani. – Hagyj! Nem megyek! – Akkor beköpünk! – felelte vigyorogva. Rohadt ciki helyzet! Leültem a n? mellé. – Egyedül tetszik lenni? – kérdeztem. – De kedves kislány vagy! – mondta mosolyogva. – Kérsz egy kis süteményt? – felém nyújtotta a zacskót. Ekkor ért oda Moha. Felkapta a táskát, és futás! – Tolvaj! Segítség, tolvaj! – kiabálta a nyanya. Felugrottam, és Moha után szaladtam. Azt hitte az öregcsaj, hogy a tolvajt kergetem. Háromezer négyszáz forintot, meg egy nyugdíjszelvényt loptunk. Már rég éreztem magam ilyen szarul. Megint beültünk a lebujba. Tekilát ittunk meg energia italt. Kurvára felpörögtünk t?le. Aztán húztam haza, ebédelni.

Itt van valami Emil bácsi és Teri néni. ?k a Rózsika rokonai. Nagyi a nyugágyában horkol, Apci sörözik Emil bá’val. Rózsika üvöltözve dadog, mert Teri néni az meg süket vagy mi. Csak úgy zeng a nyaraló! Ancim és Bogár közösen tálalja az ebédet. Hogy mi fog ebb?l kisülni?

FATER

Azt hittem összerókázom magam, amikor Klárikám megmondta, mi van a fejemen. A büdös Sárkány alvázmosó rongya! Úgy sikongatott a nyavalyás banyája, mintha halálán lenne. De nem volt ott, hogy a rosseb egye meg! Csak rosszat álmodott. Ahogy szokott. Aztán meg üvöltözött, ahogy szokott. A ház meg összeszaladt. Olgi baromi jól nézett ki abban a csöppnyi kis micsodában. Csak úgy feszültek a cickói. – Nem kell izgulni! – súgtam neki. – Megmarad a banya. – Nem izgulok Sanyika – búgta a fülembe, közben cirógatta a kezem. Azt hittem lepetézek. Egyb?l magamhoz ragadtam a söröcskét, és egy szuszra lehúztam, mint a gatyát. Aztán megjöttek Emilék. Emil olyan büdös, mint egy több hetes hulla. Teri meg süket. A legnagyobb mutatvány az volt, amikor a géppuskaszájúval beszélgettek. Mit beszélgettek? Rózsi üvöltött, mint a sakál, Teri meg csak bólogatott. – Kuss! – kiáltott át a szomszéd nyaralóból a szakállas, kopasz törpe, aki férfi létére minden nap porszívózik. A barom! – Nem tudok aludni! – Neked kuss, kecske! – rikkantotta újságja mögül Jen?. – Gyere ki! Gyere ki a nyaraló elé, te köcsög! – rikácsolta magán kívül a kopasz, és úgy látszott, menten megüti a szél. Lócsesz? odasétált a kerítéshez. – Nekem szóltál kakadu? – Amikor az meglátta a nagy bengát, menten takarodót fújt. Behúzta fülét-farkát, és elkotródott a kertb?l. Közben Olgi a ház mögül intett, hogy menjek. – Tetszem, Sanyika? – kérdezte, amikor odaértem hozzá. – Naná! – mondtam nagyot nyelve. – Mit tudna velem csinálni, Sanyika? – Hú, Olgika! – feleltem, és megpróbáltam megölelni, de kisiklott a kezeim közül. – Nem szabad Sanyika! – mondta nevetve, és befutott a lugasba. Utánamentem, de még kett?t sem léptem, meghallottam kicsi Klárikám hangját, amint engem hívott. – Visszajövök! – Majd legközelebb! – mondta mosolyogva, és magamra hagyott. Hát az ebédt?l meg dobtam egy hátast. Magleves volt, magpörkölttel. Azt hittem agyvérzést kapok, amikor megláttam, hogy a tyúkcsaláddal fogunk kajálni. Mit kajálni? Kapirgálni. Ez a szerencsétlen Kamill meg a két ökör iker csak úgy lefetyelte a csírát. Bogár meg bíztatott: – Ett?l lesztek szépek és egészségesek! – Azok hárman becsukták szemeiket és némán kapirgáltak. – Nekem kolbászt hozzál, sörrel! – mondtam Klárikámnak. – Csak kóstold meg! Finom! – kérlelt. – Ezt add anyádnak! Hátha beindul a bele, és végigfossa a nyaralót! – ajánlottam fel a részemet, mégiscsak a feleségem. – Ne bántsd a mamát! – zokogta Klárikám, és elszaladt pézséért. Úgyhogy elsétáltam az egy méter kolbászomért, leültem a tyúkokkal szemben, és jól bezabáltam. Kamillnak tisztára átvizesedett az inge, úgy folyt a nyála. – Maga meg fog halni! – mondta Bogár. – Megnyugtatom kedves, maga is – vigyorogtam, mindenki engem bámult, úgyhogy folytattam. – Tudja kedves, a tyúkok is felfordulnak, hiába nyelik a magokat. – Ez nem igaz! A reform konyha, igenis egészséges! – csattant fel Bogár. – Kolbászt? – kérdeztem barátságosan a többieket. – Befelé! – mondta Tyúkanyó. – Megyünk anyukám! – ugrott fel Tyúkapó, és behúztak a házba.

Most itt ülök Emilke mellett és szagolom. Lócsesz? az újságot bújja, Sárkány döglik, Klárikám mellette áll, és árnyékol neki. Nahát! Hogy milyen hülye lett az én feleségem!

MUTER

Jaj szegény anyuka! Megint rosszat álmodott. Még a szomszédok is átjöttek, annyira aggódtak anyukáért. Persze Sanyi megint gúnyolódott. Azt mondta, a halotti torra jöttek. Nagyon megbántott. Azt hittem sírni fogok. És sírtam is. Ilyen egy disznót! Mindig megbánt. Kés?bb jobban lett anyuka. Csak Sanyi tombolt, mert anyuka tisztálkodó kend?jével h?tötte a fejét. Nem tudom, mit háborog, hát tiszta az a kend?, hisz anyuka is tiszta asszony. Nem kell ennek akkora feneket keríteni. Aztán megjött Emil bácsi és Terike néni. Hogy azok milyen aranyosak! Emil bácsi a temetkezésnél dolgozott. Jesszusom! Hogy mennyi szép temetést látott, Atya világ! Egész délután arról mesélt. Az a sok híresség, akiket ?k ástak el. Err?l könyvet lehetne írni. Persze Sanyi nekik is bemutatkozott. F?leg Terikének, mert ? egy kicsit süket szegény. De olyan aranyosak voltak, amikor Rózsikával beszélgettek. Rózsika egy kicsit hangosabban beszélt, mint szokott, de nagyon jól elvoltak. Egész jól összebarátkoztam Bogárral. Együtt f?ztünk ebédet. Rizslevest és levélbe göngyölt tofut készítettünk paradicsomos üszüvel. 1000 méter mélyr?l feltör? szénsavmentes ásványvizet ittunk hozzá. Nahát! Az maga a csoda! Csak ez a Sanyi, ez úgy falta a kolbászt kenyérrel és er?s paprikával, mint aki éhen akar halni. Közben persze vödölte a sört. Szegény Kamill! ?t meg a hányinger kerülgette ilyen förtelmes étel láttán. Ha csak egy falatot le kellett volna nyelnie a kolbászból, menten gyomorrontást kapott volna. Láttam az arcán! Rá se mert nézni a kolbászra! Az ikrek sem. Be is mentek a házba. Sanyi csámcsogva zabált, meg böfögött. Nagyon szégyelltem magam. Miácska viszont furcsán viselkedett. Nagyon furcsán. Még az ikrekkel sem beszélgetett, pedig azok nagyon odavannak érte. Teljesen visszahúzódott a gyerek. Lehet, hogy szerelmes. Épp bementem a szobába, amikor csöngött a mobilom. Köves úr volt. – Klárika! – mondta elhaló hangon. – Én várok magára! – Nem szabad Köves úr! – feleltem, és hátamat az ajtónak támasztottam, nehogy bejöjjön valaki. – Mindig csak ott várok rád! – énekelte a telefonba, és nagyon romantikus volt. – Köves úr! – mondtam. – Dezs? vagyok! – vágott a szavamba. – Dezs?! Ne hívjon többet, nem szabad! – De szabad, szabad, szabad! – énekelte, majd megszakadt a vonal. Kicsit még tébláboltam, hátha újrahív. Közben anyuka elaludt a napon, az ablakból láttam. Sanyi persze megint lerészegedett.

Most itt állok anyuka mellett, és árnyékolok neki, nehogy napszúrást kapjon. Miácskám az egyik bokor tövében szomorkodik. Nem tetszik nekem ez a gyerek.

NAGYI

Na persze ez a bunkó Trógerpöcs a Terikének is bemutatkozott ott kurjongatott a füle mellett és azon röhögött, hogy szegény nem hallja micsoda egy állat a perverz disznó, a seggtörl? rongyommal törölgette az aszott pofáját nem gy?ztem kimosni bel?le a gusztustalan nyálát, láttam ám hogy megint annak a ribanc Olginak udvarolgat nem is kellene ennek a cafkának udvarolni csak ez a barom még ezt sem tudja elég lenne csettintenie, csak szegény Klárikámat sajnálom szegénykém semmit sem vesz észre ott kavar ez a disznó és se Klárikám se a Jen? nem lát az egészb?l semmit most én mondjam meg nekik megmondom: a Trógerpöcs megint kavar „anyuka megállapodtunk” „mir?l kedvesem” „hogy nem Trógerpöcsözi a Sanyit” „jó nem Trógerpöcsözöm a Sanyit” „anyuka elég”, most mit mondjak ezek után az ebédnél is tahó volt, Klárikám és a Bogár a szívét kitette hogy finom ebédet készítsenek de ez a paraszt megint kolbászt zabált és sörözött meg böfögött mint a varacskos disznó hát undorító az ikreknek és Kamillnak már nagyon elege volt bel?le rá se néztek csak ették a sok finomságot ez meg csámcsogott mint a majom.

Most meg szegény Emilt hülyíti a nagy dumájával rossz hallgatni a hazudozásait életében a felét sem csinálta annak amit mesél úgy adja el? mintha ? lenne a csúcsvállalkozó széles e hazában közben egy cs?dtömeg vagy egy tömeg cs?d megint kipakolta maga mellé a mobiljait ez Trógerpöcsül azt jelenti hogy már picsa részeg csak azt nem tudom hogy hová t?nhetett Klárikám jó húsz perce bement a házba azóta nem láttam mindegy majd el?kerül persze jó lenne ha Köves úr telefonálna végre Klárikámnak is hadd legyen egy kis öröme!

Addig is szundítok egyet itt a napon olyan jó melegen süt.