Ó, ti fecskék,
könny? légtornászai az égnek,
alacsony már repüléstek
a nyárvég lassan bukó napjain:
íz táncotok, valami
bársonyittas, könny? fuvallat,
s már érzitek, hogy
szép napjaitok
alkonyba futnak,
ha sátrat nem bontva
tovább csacsogtok
lengén, fesztelen,
az éj konok
s lassan harmatot sem ad,
a virágok szép köntöse
meg elhull némán
valami fázós szürkületben:
okos testetek drótokat
nem ural fényl?n,
ha megkopik a táj színe,
napja, s ránk köszön
az elmúlni vágyó,
fájó ?szi szél…
Elt?nik a ragyogás,
éjbe hull a mámor,
s füst, hideg íz
marad meg szánkban,
valami kopott fénytelenség,
míg a fagyott leveg?
a csontunkig hatol…
2009. aug. 17.
Legutóbbi módosítás: 2009.08.17. @ 09:24 :: Sánta Zsolt