Sánta Zsolt : Mintha fényt kérne…

Mintha fényt
kérne ajkad
gyönyör? csendben:
megbabonázol,
örök tavaszba
temetsz,

 

 

Mintha fényt

kérne ajkad

gyönyör? csendben:

megbabonázol,

örök tavaszba

temetsz,

s szemed

azúrkék fényét

iszom, mint

ki örökkön szomjas,

lágy lepel tested

testemen:

könny? éteri

balzsam,

vihánc kedv,

szeszély és fény,

valami merül?

dallam szívemen,

a besz?r?d? fény

virágot simogat,

mint ráncos

tenyerem:

ragadd el lelkem

hullámokon át,

s ne add vissza,

ha kérem,

csak ha örök

fényben

fullad el hajónk

zajtalan,

csendesen…

 

2009. jún. 30.

Legutóbbi módosítás: 2009.08.16. @ 15:52 :: Sánta Zsolt
Szerző Sánta Zsolt 0 Írás
Sánta Zsolt vagyok Nagykaposról, Szlovákiából. Tavaly nyár óta írok verseket intenzívebben, '93-tól nagyobb megszakításokkal. Amatőr vagyok árny- és talán fényoldalakkal... A versírás számomra belső megnyugvást is jelent... Míg élek, örömöt ad, s örömmel teszem... Szeretem a kortárs költők verseit, műveit is olvasni...