Takaróm alá bújt fényed,
elűzte a nyers homályt,
puhán, bontatlan lelkemhez simult,
ott még semmi sem fájt.
Magadévá tettél,
egybefolyt bennünk az álom,
az éjjel oda, testem remél
…kezed nem találom!
Gyönyört hoztál,
maradhattál volna még…
Legutóbbi módosítás: 2009.08.28. @ 18:28 :: Serfőző Attila
