Várlak
Égre kúsztak a rongyfellegek,
Esőcseppet iszik a szomjas föld.
Majd arany fénnyel távozik a nap,
Órái nélküled fogytak.
Elmerengek.
Szemed parazsa
szívembe égett.
Várlak s
tovanézek.
Ott a lépteid járnak,
s a türelem homokóráján
lassan peregnek a szemek.
Legutóbbi módosítás: 2009.08.08. @ 10:56 :: Sípos Julianna