Most még kuporgok a sarokban, egyedül,
nézem a pókhálót, porszem táncra perdül,
csend van, nem zavarja semmi sem nyugalmát,
tenger zúg fülemben, érzem ?si hangját,
gy?jtöm még er?met kirobbanni bátran,
vihar el?tti csend simogat még lágyan.
Aztán végre koppan az els? es?csepp,
roppant karom lendül, a szél is er?sebb,
lábam alatt roppan, hajlik a föld, látod,
felh? ül fejemen, szemem izzít lángot,
tüze vadul perzsel, égeti világod,
mindenki menekül, – te sem akarhatod…
Jobb nekem még így, itt, a sarokban, csendben.
Az els? lépést, ha lesz merszem, megteszem.
