hangszálakra csomózom maradék
er?m – most már lélegezni kell
élni újra járni – s ha még fáj
a lépés ha még szúr a szégyen
akkor úgy kell talpraállni
ínszakadva (bennünk annyiféle
kín hal el) félhalottra válunk
majd ennek is múlni kell
és feltámad odabenn a csönd
tavasz-dallamot kísér a szél
kifújunk valami keser? ködöt
a bánat alig-pillanatra él
de addig – tapogat a lélek
önmagán fekélyt – sebekbe nyúl…
legyek aki vissza sose nézek
legyek én felettem az úr
Legutóbbi módosítás: 2009.08.06. @ 12:03 :: Szécsényi Barbara
