Romokban hevernek
múltam darabjai,
kövei között
megkopott tegnapok.
Emlék-peremek
?rzik az álló falakat,
melybe lelki-szemeimmel,
elszorult szívvel,
beláthatok.
Gyász-virágok nyílnak
a fekete földben,
körülöttük
sok pislákoló gyertyaláng.
Viaszkönnyeikkel siratják
a tovaszállt halál
gyász-táncát.
Roskadt épületem
a hitem mentette meg!
Imáim továbbították
a ragyogó csillagok.
Reményb?l, szeretetb?l
a hozzám szeg?dött
boldogságból,
már bizakodva építek
több, sokkal szebb holnapot!
