Álmomban levendulamez?ben jártam,
az alkony ringatta rezzen? testünk.
Két kezed inda-ölelésére vágytam,
mikor a szenvedély rabjai lettünk.
Üdvözölt a színes nyár köszön? bókja,
lágyan cirógató f?szálak között.
Lelkem víg sóhajok románcát dalolta,
a fájdalom lopakodva megszökött.
Beragyogta léted a fátyol sötétet,
de az érzések viharként törtek rám.
Óh, nyugtató írként adtad érintésed
és pilláim közé csókot bujtattál.
Legutóbbi módosítás: 2009.08.24. @ 15:10 :: Tóth Mária