Bezártad az ajtót,
kínzó magányom
már csak a kulcslyukon
tekint rám.
Mióta vártam a csodát!
Imám a magasba emelte
egy angyali szárny.
Meghallgatásra talált.
Utamhoz vezetett
egy láthatatlan fény,
melyben Isten
sors-formáló keze
terelt felém.
Bezárt lelkem
el?tt álltál.
Rám vártál.
Értettem hívó ajkad
hangtalan szavát,
– farkas szemmel
nézett rám a magány –
simogató szerelmed
el?zte a bennem
tomboló félelmet.
Kulcsra zártad
a fogságban tartót!
Kinyitottál egy új ajtót.
Öledben vittél át
a boldogság küszöbén.
Örökre ott maradnék!
Legutóbbi módosítás: 2009.08.19. @ 13:29 :: Tóth Mária