Már álomban ringnak
az ezüst csillagok
égbolt-otthonuk
varázsában.
Ragyogásuk eltakarja
a nappal
bárányfelh?s fátyla.
Fényszemüket
lecsukják,
szenderg? lelkük
megpihen
a kékl? ágyban.
A sz?ke hajú nap
néhány
csalogató sugara,
megöleli
ablakom átlátszó testét.
Elküldték
a tévelyg? estét,
beszöktek szobámba.
Takarómon kerget?znek.
Kusza hajfürtöm
aranyra festik,
maradnának estig,
de kalandra vágynak.
Ajkamon megállnak,
cirógató érintéssel
jó reggelt kívánnak.
Legutóbbi módosítás: 2009.08.23. @ 04:23 :: Tóth Mária
