Varga Ildikó : Esett…

Esett…

 

Esett.

Hosszan fájdalmasan.

Lassú méreg a magány

bár vallja magát ártatlannak.

Gyermeki kék szempár

átkokat sugall;

gy?ztesként ellenáll

mindennek ami jó.

Esett.

Ruhám ázott illata

szaggá változott.

Ember, férfi,

légy átkozott!

Hagyj élni, gy?zni,

hagyj engem mindent eltiporni.

Megtört szívem lesz

elfeküdt vánkosom.

Legutóbbi módosítás: 2009.08.17. @ 21:06 :: Varga Ildikó