„Ma is meleg lesz”, konstatálta magában Mati a felkelő Nap után ítélve. Bátyja, Kevin már kint ücsörgött a konyhában.
– Jó reggelt – köszönt neki, és lehuppant az egyik székre.
Anyja rakta elé a sovány reggelit, kávét meg a friss pirítóst.
– Hányra mész dolgozni? – kérdezte Kevin.
– Bár csak mehetnék. Tegnap közölték az egész csapattal, hogy nincs több munka, ma nem is kell bemenni. Persze, tartoznak a fizetéssel. Hiába mondtuk, hogy mi is bérből élünk.
– És suliban nem hirdetnek valami más munkaalkalmat?
– Még, hogy a suliban? Jó, ha nem zárják be az egész intézményt. Valaki mesélte, hogy nagy valószínűséggel mi leszünk az utolsó évfolyam, merthogy túl sok technikust képeztek ki az utóbbi időben, nem tudják őket alkalmazni. Még azok se kaptak munkát, akik négy éve végeztek. Gyakorlatra sem hívnak, mert a gyár most leállt, nincs megrendelése, és a kisebb üzemek meg nem akarnak minket, mivel valamit fizetni is kellene értünk.
– Ne lógassad a fejed azért, öcskös. Nehéz manapság, de legalább lesz szakmád. Az is valami.
– Ugyan már Kevin, mit érek vele, ha nem tudok belőle megélni. Neked könnyű, te még egyetemre jársz. Pont azért nem mentem gimnáziumba, mert láttam mennyire nehéz a családnak, és én keresni akartam, de se pénz, se semmi.
– Apával mi a helyzet? – fordultak szinte egyszerre anyjukhoz.
– Ugyanaz. Van valami szezonmunkája, ki tudja meddig. Hitegetik, hogy szeptembertől dolgoznak megint rendesen.
– Nem értem én ezt az egészet. Minket, fiatalokat sem tudnak elhelyezni. Apámat, aki képzett szakember nem képesek alkalmazni a szakmájában, hanem ide-oda rakosgatják idénymunkákra. És elvárják, hogy adót fizessünk, meg a mindenféle számlákat? Miből? Lassan már enni sem lesz mit.
– Ne zsörtölődjetek. Nem rátok tartozik a megoldás. Mindig előteremtette apátok, amire szüksége volt a családnak. Most nehezebb a helyzet.
A két srác, miután megreggelizett együtt lépett ki a házukból.
– Mit csinálsz ma, Kevin?
– Mit tehetnék? Beutazom Bécsbe, hátha találok valamit. Egy kocsmában ígértek melót, amit még a suli mellett is végezhetnék, ha megfelelek. Jó lenne, de nem adok túl sok esélyt neki, mert biztosan nem egyedül jelentkezem. Szinte semmi gyakorlatom, a többieknek meg esetleg lesz.
– Drukkolok neked. Ebben a porfészekben semmi sincsen. Ha mégis akad valami munka, csak a hó végén fizetik. Na, itt elválnak útjaink. Találkozom a többiekkel a Merkur parkolóban. Sok szerencsét, Kevin.
Matit már várták a barátai, testvére meg folytatta útját a vonatállomásra.
– Hello Mati!
– Szevasztok. Van valami ötletetek mára?
– Nem sok. Le vagyunk égve, nincs egy vasunk sem.
Közben bekanyarodott a Merkur raktára elé a nagy kamion, ami a friss árut hozta.
– Nézzétek, megint mennyi cuccot hoznak. És elfogy, mert azért az embereknek enni is kell.
– Nekem lenne egy ötletem – mondta a vörös Erich. – Csináljunk úgy, mint Robin Hood!
– Mire gondolsz, Eich? Megint sokat olvastál, vagy moziban voltál?
– Miért? Este ide jöhetnénk és kirámolhatnánk egy részét a boltnak, akkor lenne nekünk is, ami megmarad, azt szétosztanánk a rászorulóknak.
– Neked elment az eszed? Hogy akarsz ide bejutni? Se kulcs, se helyismereted. Már megint brahizni akarsz?
– Gyáva vagy – intette le Erich. – Most, amikor pakolnak, körbe tudunk nézni, és éjszaka visszajönnénk.
A csoportból egyesek hajlottak a tervre, közelebb lopakodtak, hogy figyeljenek, hátha találnak valami lehetőséget, hogy éjszaka gond nélkül bejuthassanak. Mati nem ment ezekkel, hanem leült egy nagy kőre.
– Mit hülyéskedik ez az Erich? Nincs elég baja otthon? Neki sem dolgozik a fél családja.
– Éppen ezért nincs nekik mit enni. Ha elkapják, mint kiskorúnak semmi baja sem lesz, legfeljebb beviszik javító-nevelőbe, ahol még ingyen kaját is kap.
– Akkor sem ez a megoldás. Ha csak tizenhat éves is, attól még lehetne esze.
Közben befejezték a rakodást, és a bámészkodók jöttek is vissza.
– Na, mi van, lököttek? Rájöttetek, hogy esélyetek nincs bejutni?
– Pont ellenkezőleg – replikázott Erich. – Van egy leengedhető rács, amin könnyű lyukat vágni. Én éjszaka megpróbálom. Aki jön, jön.
Senki sem jelentkezett.
– Ha valaki mégis meggondolná magát, éjjel egykor itt leszek.
– Lujza, adj még két sört! – szólt ráérősen az egyik rendőr.
– Én adok, de nem szégyellitek magatokat, egyenruhában itt inni? Nem tudtok addig várni, amíg lejár a szolgálat?
– Ne is törődj vele. Mi a fenét csináljunk ilyenkor? Mászkáljunk az éjszakában? Elmúlt este hét, tilos parkolásért már nem büntethetünk, másba meg nem akarunk belekeveredni. Ha balhé törne ki valahol, úgyis beszólnak a ketyerén.
– Szép kis zsaruk vagytok. Alig melegedett meg a feneketek alatt az új feladat, mióta ide helyeztek, ahogy hallottam a főnökötöktől. Én, meg a többi polgár azt hiszi, hogy ti vigyáztok a biztonságunkra.
– Lujzika, te túl sokat tudsz. Mit vagy annyira jóban Thomas-szal? Csak nincs közelebbi kapcsolatod a főnökkel? Most amúgy facér. Ami meg a biztonságot illeti, mi itt vagyunk. Itt nem lesz semmi rendbontás vagy balhé, mert annak kellemetlen következményei lennének – csapott a pisztolyára.
– Főleg ha itt ültök és már a harmadik rundot töltitek magatokba.
– Egy kis „célzóvíz” nem árt meg nekünk. Más is ezt teszi, csak nem mundérban. Na, hozzad azt a sört, meg rövidet.
Nyílt a kocsma ajtaja és Kevin, Mati bátyja lépett be.
– Szia Lujzi, nem láttad az öcsémet?
– Nem szokott ő ide járni, és ha mégis bejön csak egy kólát kér. Mást úgysem kapna tőlem, hiába is kérne, de már régóta nem járt nálam. Te kérsz valamit?
– Semmit. Illetve, hogy ma este segítenék neked kicsit a munkában. Felvettek Bécsben egy kocsmába csaposnak. Kérdezték, van-e gyakorlatom, naná, azt mondtam, hogy igen. Kell a pénz tudod, és ezt még az egyetem mellett is csinálhatom.
– Maradj itt, és megtanítalak, amire tudlak.
Jöttek-mentek a kuncsaftok. A két rendőr a bejárat melletti sarokasztalnál múlatta az időt. Időnként felálltak és kimentek az utcára, talán tettek is egy kört, aztán mentek is vissza a kocsmába.
– Menjetek dolgozni is – szólt rájuk Lujza. – Elmúlt tizenegy, záróra.
– Jól van már na, de sietsz. A fiatalúr ráér, ha meg nem, akkor se siessen. Mi még ledobjuk ezt a kis maradékot.
– Őt percetek van, különben rátok csukom a boltot.
A két poszt felhajtotta a maradék italát és távozott.
– Menjünk mi is – mondta Lujza, és bezárta a kocsmát.
– Ne haragudj, most nem kísérlek el – szabadkozott Kevin. – Van valami rossz érzésem az öcsémmel kapcsolatban. Rohanok haza. Nem tetszik az a társaság, amibe keveredett, jó, hogy osztálytársak, de mind csak cselleng meg hülyeségeket talál ki.
– Ó, hazatalálok egyedül is.
– Azt tudom, de ha belegondolok, hogy ez a két poszt fog vigyázni az éjszakai nyugalmunkra, akkor féltelek.
– Meg tudom védeni magamat, és szerencsére itt még nem kell úgy félni, mint Bécsben. Sok sikert az új munkádhoz, ha lesz időd, látogass meg.
Elváltak egymástól, mindegyik ment a saját otthona felé.
– Mi van, Mati, mégis eljöttél?
– Nem azért jöttem, hogy benne legyek a brahiban, csak bebizonyítom, nem vagyok gyáva, de lebeszéllek erről a marhaságról. Kinek akarsz ezzel imponálni? Tudom, hogy Ingének szeretnéd csapni a szelet, de hidd el, nem ezzel leszel nagyobb a szemében.
– Csak nem ő kért meg, hogy gyere ide és beszéljél le a tervemről?
– Mondtam, hogy magamtól jöttem.
– Na, jó, rendben. Még várunk egy kicsit, aztán munkához látunk. Megnéztem most tüzetesebben a leengedhető kerítést. Pont átférek az egyik nyíláson. Nem kell semmit sem kivágni, bontani, különben sincs semmi szerszámom. Az öregemnek feltűnt volna, hogy hova megyek este tízkor egy pajszerral meg fogókkal.
– Figyelj, Erich! Tégy, amit akarsz, de én nem vagyok benne semmiben.
– El akarsz menni? Legalább fedezz, ha már eljöttél. Nem kell semmit sem csinálnod, csak jelezz egy füttyel, ha látsz valakit vagy valami gyanúsat.
– Rendben, de ha baj lesz, én pucolok, abban biztos lehetsz.
Erich ellopakodott a raktárig és óvatosan megpróbált bejutni az említett nyíláson. Gond nélkül át is fért, de alig tett pár lépést a sötétben, megszólalt a riasztó éktelen hanggal.
– Hagyj mindent a francba, gyere ki azonnal és tűzzünk el innét! – ordított Mati.
– Gyere, segíts egy kicsit, húzz, hogy gyorsabban kint legyek.
Mati elkapta Erich kinyújtott két kezét és kirántotta a nyíláson. Még fel sem eszméltek, egy járőrkocsi állt meg a parkolóban. Két rendőr ugrott ki belőle.
– Kelj már fel, te hülye, itt a rendőrség. Azt akarod, hogy elkapjanak? Futás!
Nem várva társára, futásba kezdett. Erich épphogy felpattant és barátja után iramodott, amikor elcsattantak a lövések. Négyszer egymás után, minden felszólítás nélkül. Eich még pár métert ment aztán összeesett, elsötétült előtte minden. Mati ott feküdt tőle pár méterre.
– Az anyátokat, ti sem jártok többé betörni.
– Nézd meg a zsebeiket Franz – utasította társát a poszt. – Biztosan román bevándorlók.
A Franznak szólított engedelmeskedett társa parancsának.
– Szerintem nem kellett volna rögtön célzottan lőni.
– Mit beszélsz hülyeséget! Majd megvártam volna, amíg elfutnak és hajnalig kóricálhattunk volna utánuk a városban. Pont most, amikor leépítés van, és félig-meddig újak vagyunk, más nem is hiányozna, mint két kereket oldott csavargó, akik be akartak törni a szuperba. És persze külföldi mind a kettő.
– Tévedsz Wolf! Ez valami Erich az iratai alapján, és tizenhat éves.
– Az nem létezik! Add ide a papírját, menj, nézd meg a másikat is. Ez még különben is él. Hívom a mentőket.
Franz odahajolt Mati fölé. Benne már nem volt élet.
– Ez sem külföldi te barom. Valami Matiász.
Közben megérkezett a mentő. Rögtön hordágyra tették Erichet és szirénázva száguldottak el vele. Közben megérkezett a másik mentő és nyomukban egy rendőrkocsi is.
– Mi történt itt?
– Jelentem ezt a két suhancot értük tetten, be akart törni az üzletbe. Megszólalt a riasztó, a közelben voltunk, azonnal idejöttünk. A tettesek nekünk akartak esni, ezért használtunk fegyvert.
– Adják ide a fegyvereiket és üljenek be a másik kocsiba. Maguk ittak, érzem a leheletükön.
Dacára a kései órának, pillanatok alatt nagy tömeg csődült össze. Kevin is odaért, mert még mindig az öccsét kereste.
– Mi történt? – kérdezte a bámészkodókat.
– Két srác be akart törni a Merkurba, de megszólalt a riasztó. A rendőrök azt mondták rájuk támadtak, ők önvédelemből használtak fegyvert.
– Fegyvert? – döbbent meg – és hol vannak a srácok?
– Az egyik meghalt, a másikat kórházba szállították.
Kevinbe abban a pillanatban belehasított a felismerés.
– Mathiász! – ordította, és ahogy csak bírt, rohant a kórház irányába. Szüleit időközben értesítették a rendőrök a Matinál talált iratok alapján, ők lélekszakadva érkeztek oda.
– Miért lőtték le a fiamat? – sikoltozta az anyjuk. – Nem látták, hogy két tizenéves? Ezektől ijedtek meg? Milyen rendőr az ilyen! Ezek nem rendőrök voltak, hanem gyilkosok.
A rendőrség igyekezett volna minél hamarabb lezárni a vizsgálatot. Hivatalos közleményt nem is adtak ki, se a sajtónak, se a médiáknak. Csak annyit közöltek, hogy a nyomozás folyik, és két rendőr vizsgálati fogságban van. Három nappal az esemény után engedélyezték Matias temetését. Erich a kórházban magához tért, miután megműtötték. A közvetlen életveszélyen túl, de még nem volt kihallgatható állapotban. Az orvosok is értetlenül kérdezték, miért lőttek fegyvertelen fiatalkorúakra?
A városban nőtt a feszültség, ezért rendőröket rendeltek ki az esetleges rendbontás megakadályozására, de ez csak olaj volt a tűzre, mert a tömeg ütemesen skandálta, hogy gyilkosok, gyilkosok.
Alig egy hónap után lezárult a hivatalos vizsgálat. Nagyon szűkszavú, pársoros nyilatkozat jelent meg az újságokban és televízióban. Sajnálatosnak nevezték az esetet, és a szülőket hibáztatták. A rendőrök felelőtlenségével nem is foglalkoztak. Azzal intézték el, hogy a sötétben nem tudták megállapítani a „támadókról”, hogy fiatalkorúak. Az a rendőr, aki az eset után elvette a fegyvereiket, lemondott és elhagyta a rendőrség kötelékeit. Tettét azzal indokolta, hogy egészségi állapota miatt szerelt le, mert úgy érzi, nem alkalmas tovább a feladata maradéktalan ellátásra. A két elkövetőt visszarendelték Bécsbe, és mivel tartottak egyfajta bosszútól a szülök részéről, ismeretlen helyre vitték őket, rendőrségi védelem alatt.
Matiász szülei és testvére, Kevin új nyomozást követel mind a mai napig, akárcsak Erich szülei. Részletes vizsgálatok történtek és újra felvették az ügyet, mivel Erich is vallomást tett, amiben elismerte tettüket, de egyértelművé vált a két rendőr vétke. A nyomozást még most sem zárták le. Függőben maradt…
Legutóbbi módosítás: 2009.09.04. @ 13:32 :: Avi Ben Giora.
