B.G.Boróka : Közeledben

Nyomtatás

Kezed puha takaróként meleget von körém,
Lágy érintésed levetk?ztet s állok itt p?rén,
Szemed mélyér?l az ég tükröz?dik, mely oly tiszta,
Beleszállnék, odavesznék soha nem jönnék onnan vissza.

S ahogy mosolyod csüng szád rejtekén,
Bármit is mondasz, már nem hallom én.
Csak nézem azt a mesés, rózsás vonalat,
Mely arcodon, azt ketté szelve halad.

Csak engedd, csak hagyd, hogy öleljelek!
Hogy arcomat melledre fetkessem, s szeresselek!
Hogy kezem érintése életre keltsen,
soha nem szunnyadó szerelmet teremtsen.

…………………………………………………………………

Kedves Gabriella, a mosolyunk, ha csüng az már nem onnyira szívderít?… a versed hangzatos, ám az olvasóid olvastak t?led számtalan hasonlót, valami mást hozz már nekünk!