Az indulás el?tti este.
Csend, egymásranézés.
Teraszon burokból kibújt gyermek éjszaka,
tücskök, meg Szaból?rinc er?spaprikával ,
frissen f?zött virslik, omlós kenyér,
beszélgetések horváthgyulákról,
imák horvátherzsikért.
Barna szemekben kérdések, nyitottság.
A félszek tíz napja váltak semmivé.
Igazságok párnaszélre rakva,
szép magad kitakarva
se várón, se hívogatón.
Kérd?jel.
A kezek lassan indultak szokott úton.
Lehetett volna
romantikás meg bazárra vettebb,
de abban a változatban se te, sem én
nem lettem volna jelen.
Öleltük egymást.
Szakaszvég.
Végtelen.
Csak b?r a b?rhöz.
Tenyérb?l testre rajzolt néhány sorsvonal.
Szájak, csöppet kinyitva,
összetartozás minden plakátra tett titka
két mell között, hegyesen.
Léptünk.
Id?vel egymásba illesztettünk minden összetartozót.
Valami nehezen leírható
tavaszi olvadás jött újra bel?led.
Elázott minden.
Én, takaró, leped?.
Befogtad kosár-karodba
a tán érted ?szült férfifejet.
Két barna lámpa
sütötte arcodból szemembe
szerelmedet.
Üldögél?s. Beszél?s,
vágtás, pihenget?s
a szerelem veled antiknev?!
Hajnalban keltünk az útra
fülembe cseng a mondatod.
„Tíz nap csupán, és hidd el.
valaki új, magáraismert,
egészen más n? vagyok!”
Maradj az!
Ha lehet, kicsit örökkön.
Nekem.
-csataloo-
BGJ.2009.09.13.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:26 :: Balog Gábor -csataloo
