A domboldal vagyok,
lankás, meg messzenéz?.
Rajta a f? is vagyok,
vágatlan, megigéz?.
A térded vagyok, formásan benyomva f?be,
a Te vagyok, és Te én is,
rajtam ülve.
Hangod apró nyöszörgés.
kéjed vagyok, kurjantás, könyörgés,
visszhangod vagyok, fehér tufáról,
szemb?l,
látott hal vagyok, csapatból fogott,
hegyr?l szelet kiáltó, érted kiálló vigéc.
Léces kerítés holnapjaidnak, kiskapuk,
Kertalja, körteillat.
Tudással-tudásért harcoló,
mélyleveg?s nekifutással
feszül? jó szél.
Nem ébredünk fel se holnap,
se sokkal utána.
Agyaggal sallagmentesre dörzsölt,
tiszta b?rrel ülünk a zöldben,
együtt valami koptatott mában,
utazunk.
Szép íveid kései margaréta
védi csokorban kíváncsi szemt?l.
A rét miénk.
Fejemnél tizenhét szállal
lila virággal bólogat
szamárkóró álbogáncsa,
és kék iringó.
Legutóbbi módosítás: 2009.09.16. @ 16:16 :: Balog Gábor -csataloo
