Barok László : Egy történet négyféle előadása

Hát… öt deka túrót se bíznék rá.*

 

 

A tanár, aki ismerte Zsoltit:

 

    — Emlékszem Zsoltira. Hát… Öt deka túrót se bíznék rá. Rendkívül akaratgyenge volt. Sajnos legtöbbször a rossz győzedelmeskedett nála. Inkább az iskola mellé járt, hamar be lehetett szervezni bármiféle balhéba. Az apját egy árokban találták meg a rendőrök. Valami banda bosszúból megölte, ezt hangoztatta mindig Zsolti. De úgy tudom, a rendőrség valami olyasmit állapított meg, részegen árokba esett, elaludt és reggelre kihűlt.

    Zsolti első lebukását — mert volt több is az eltelt évek alatt — lényegében bandája ügyetlensége okozta. Egy bagázs beszervezte, hétvégi házakat fosztogattak, a cuccot pedig egy városszéli lepukkant lakatlan házba vitték mindig. A rendőrök egy rutinellenőrzésen kiszúrták, hogy mozgás van a lakatlan háznál, bementek, először Zsoltit látták meg, aztán a többieket is. Előállításuknál Zsolti volt a legbeszédesebb.

 

Zsolti, a banda tagja:

 

    A suli után ismerkedtem meg a Minyákékkal. Hárman voltak, én lettem a negyedik. Minyák volt a főnök, szép nagy verdával jött mindig. Egyszer azt mondta, látogassunk ki a hétvégi házakhoz. Nem volt ott senki, hát bementünk az egyikbe, összeszedtünk egy-két dolgot. Aztán még vagy háromba. Másnap is vagy ötbe.

    Minyák tudott egy üres házról, azt mondta, vigyük oda a szajrét, aztán majd eladjuk a piacon. Okos volt ez a Minyák, ő tudta, pihentetni kell a cuccot, mert lopott. A lakatlan háznál kipakoltuk, rendezgettük a cókmókot, de látom, hogy a zsaruk szép lassan, sziréna nélkül jönnek. Rögtön átfutott az agyamon, hogy elhasaltunk. Mondtam is Minyáknak:

    — Főnök! Megbuktunk!

    Az a két rendőr meg szépen összeszedett minket, és bevittek.

 

Az egyik rendőr:

 

    Őrsünknek öreg, rozoga szolgálati kocsija volt. Autós üldözés? Ugyan már! Lehagytak minket mindig, pedig igencsak szerettünk volna móresre tanítani néhány száguldozót. Mindenki örült, legalábbis a rendőrségen, amikor új kocsit kaptunk a csotrogány helyett. A törzs azt mondta, járassuk be, nem kell rögtön kihajtani. Szabó tizedes ült mellém, aztán mentünk. Szép lassan mentünk. Sok autós nem mert minket megelőzni, így nagy sor jött utánunk. A város utolsó házainál még jobban lelassítottunk, a tizedes kihajolt az ablakon, s integetett, nyugodtan előzhetnek. És ekkor egy távoli hangfoszlány megüti a fülét:

    — Főnök! Megbuktunk!

    Hát ez mi lehetett? Itt már csak egy lakatlan ház van. És mégis vannak benne? Ez fura! Ezt meg kell nézni. Bementünk, s egy galerit fogtunk el, akik épp a lopott cuccokat pakolászták.

 

Minyák, a főnök:

 

    — Az a hülye Zsolti!!! Ha tartja a pofáját, még ma is kinn volnánk!

 

Legutóbbi módosítás: 2009.09.09. @ 08:27 :: Barok László
Szerző Barok László 25 Írás
Időmúlatás nálam az írogatás. Nem hinném, hogy irodalmár vagyok.