Böröczki Mihály - Mityka : Demizson

Nyomtatás

Vesszővel fonták körbe, szomjas gonddal,

hogy őrizkedőn bánjon majd a borral,

a hegyről mindig, ha ideje hagyta,

lecipekedett pár litert a gazda,

s mert himbálózni folyvást kedve támadt,

így markot vájt fülén a kéz magának,

meg-meg is állt a hegyről le és olykor

nagy hátradőlve kortyoltak a borból,

jó öt és feles volt a jobbikfajta,

meglátódott az évek csöppje rajta,

és mint aki a cipelővel érez,

úgy nőtt a világ ráfont életéhez,

nem őt vigyázták, mégis bírt magával,

mert üresen is telt volt illatával,

hisz ha tehették, öntve, szánva-bánva

belecsorgatták a decispohárba,

s a toroknak a mérték éppen jó volt,

az ember így csak egy nyelésre kortyolt,

de öntés közben – az elején – párszor,

úgy bugyrált, mintha inna önmagából,

s lett borút kedvre, kedvet búra oldó,

így nevelte jó szüleje, a hordó,

hát egyként billentették vanra, nincsre,

így pár napot volt csak a kamra kincse,

de üresen is volt benne alázat,

mert két szüret közt őrizte a házat.