Az esővizes hordó ült a kertben
– tartalmát nagy felhőkből tereltem –
kis madaraim peremére szálltak,
hogy elvigyék a vizet a világnak.
Csak ültem, néztem, mozdulni se mertem,
hadd csőrözze a tollait ijedten,
a szempillám mögül is félve láttam,
hogy bennem hisz, de nem bízik magában.
És elröpült. Még moccanatlan lestem,
hogy iramol a kék felé helyettem,
a hordót szidtam, minek áll magában,
ő rám zöldült rossz festékétől resten,
és eltörte a csöndet önfeledten
egy röpte hagyott vízcsöpp-cuppanásban.
Legutóbbi módosítás: 2009.09.20. @ 13:47 :: Böröczki Mihály - Mityka
