Czirják Jolán : Kutam káváján életem

Kutam káváján életem
Velem szorong a félelem
Nem látni alját, oly sötét,
de érzem h?s lehelletét

 

Könyörg’ az életösztönöm –
“Csalárd halál, mi rádköszön!”
kapaszkodom hát énbelém,
s egy int? ujj mutat felém…

 

“Ne add fel így – legyen hited!
Ne dobd el önként életed!”
S tudom – ha szólít majd az Úr,
reám a fények fénye hull!

Legutóbbi módosítás: 2009.09.15. @ 06:14 :: Czirják Jolán
Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"