Az otthonban idős hölgy mesél az életéről, gondjairól, félelmeiről, küzdelmeiről.
Sokat szenvedett, alig úszta meg a háborút, férjét korán elvesztette, árván maradt két gyermekével nehezen élt a szűkös anyagiak miatt. Bár a kis családban harmónia uralkodott, az éjszakái gyötrelmesek voltak. Ilyenkor a háború minden borzalma előjött. Sokszor ébredt riadtan az éjszaka közepén. A nappali tevékenység, szerencsére, elnyomta a feltörő emlékeket. Munkába menekült előlük, s mégis azt meséli, hogy ő sohasem dolgozott.
— Dusánka, lelkecském, én nem jártam dolgozni — helyezkedik el kényelmesen az előttem álló fotelben —, csak otthon voltam. Rendeztem a családomat, neveltem a gyermekeimet. Nem hagyhattam őket magukra. Nem igaz? Mikor asszonyt hoztak a házhoz, még több tennivalóm akadt. Aztán jöttek az unokák. Így aztán én nem dolgoztam, mint szegény uram, akit hamar elvitt a tüdőbaj. A háborúban, a hadifogságban szerezte.
— Mekkorák voltak a gyerekek, amikor a férje elhunyt?
— A nagyobbik tizennégy, a kisebb tizenhárom éves. Iskolába jártak, és szorgalmasak, jó eszű gyermekek voltak.
— Miből éltek?
Nagyot sóhajt mielőtt válaszol.
— Az özvegyi nyugdíjból, lelkecském, meg az árvaellátásból. Próbáltam én is bejárni a gyárba, ahol az uram dolgozott. Jó munkaerő volt — szerették. Engem felvettek egy szóra, de nem volt a gyerekeket kire hagyni. Ezért hamarosan otthagytam a gyárat. Nem dolgoztam, csak otthon ültem egész életemben. Lefoglalt a család…
Meglepődve hallgatom az elmondottakat. Valami burkolt szerénység, vagy kisebbségi érzés rejtőzhet érzésem szerint a háttérben
— Mostanában mivel telnek a napjai?
— Írom az életemet.
— Jaj, az nagyon jó! — helyeselem élénken. — Elfoglaltság is, meg jó, ha az ember ki tudja magából írni a keserűséget. Könnyebb utána.
— Nehéz. Nagyon nehéz. Nehezen megy. Nem úgy, mint régen.
— Régebben is tetszett írogatni?
Megmosolyogja a kérdést.
— Ó, hogyne! Öt könyvem jelent meg eddig, lelkecském. Kétszer kaptam Állami Díjat is és most szóltak, hogy egyik könyvem ajánlott olvasmány az általános iskolában.
Legutóbbi módosítás: 2009.09.10. @ 10:59 :: dr Bige Szabolcs-
