Dolgos öröm munkálkodott bennem,
mintha otthon vágnék tüzel?t,
javára a köznek, kézbe vettem
ezt a fejszevillogás-id?t.
Hitemet nem bíztam törvényekre –
tudom a teremtés mit jelent!
Szót, hangokat bár soha nem hallok,
de nyelvemt?l meghátrált a csend!
Szívemben ha szelídség túltengett,
sötét felh?kkel szállt haragom,
zöldkoronás fák reszketve nézték
villámtánctól fényl? homlokom.
Sorsom mélységén büszkén átnézve,
tekintetem messze réved el.
Kész m?vemet hiányokhoz mérve
nem lehettem megelégedett.
