Rács mögül
Az oroszlán ült a párkányon,
a rigót nézte, mint messze száll,
néha kinyílt a kórterem ajtó
s beszólt egy hang: – Józsi mit csinálsz?
de Józsi csak nézett mereven,
és az oroszlán lett az esti látomás,
a rigó baltával kezében repked,
s Józsi nem csinált semmi mást
– ült mereven, néha biccent a feje,
vicsorra torzult mosolyban él,
hatalmas üvöltéssel az oroszlánra ugrott,
ki a párkanyon fekve csendben henyélt.
A rigó röhögött, és rázta a baltát,
orvosok futottak, az idomár is jött.
A nyugtató injekció megtette hatását
és Józsi arcára kiült a közöny,
az oroszlán sértve távozott,
és lett helyette új látomás.
A rácson belül élni unalmas,
csak a varjaknál divat az esti kárhozás,
a rigó, az maradt és baltáját feni
Józsi torkából feltört egy mosoly,
a madár rémülten az ablaknak ugrott,
az orvos beszólt: – Józsi ne bomolj!
Ő csak állt, és csóválta fejét,
majd röhögve ugrált az ágyak tetején,
a görbe tükörbe nézte az arcát,
s a glóriát kereste busa fején.
Egy mozdulattal törte szét a rácsot,
és a rigó kacagva mutatta az utat,
a párkanyon állva farkasként üvöltött,
de lent a mélyben csak egy kutya ugat.
Hirtelen csend, majd a tompa puffanás,
a doktor úr képére ráfagyott mosoly,
a jelentését írva csendben mormogott:
– én mondtam neki – Józsi ne bomolj!
Az intézet mögött a puha földben
a széttört rácsokból készült kereszt,
a gyászruhás rigó a kereszten ülve
szidja a rendszert: – Te tetted ezt.
Pár nappal később a kereszt is eltűnt
és nem maradt más, csak a látomás.
A szabadságvágy a föld alá vezet,
és a kereszt árán ihatunk áldomást.
Legutóbbi módosítás: 2009.09.20. @ 11:57 :: George Tumpeck
