Havas Éva : Álmatlan neszek

…az álom itt terem –
(vagy mégsem?)
– az éj játszik velem
egy árnyék-hangszeren:
zörejeket dobál,
és apró neszeket,
melyek felkeltenek…
…most csitt!
– halottam valamit!
…kondul a harang,
majd semmi hang…
csak egyet kondul…
…a zengés elenyész
és ennyi az egész!

…a leveg?t visszafojtva
fekszem az ágyamban –
zörrenés (fejemben?)
– motoz a sarokban…
– itt rebben felettem –
…valaki hallotta?
…vagy meg?rültem? mondd?
Tán nem vagyok bolond!?…
…s már néma csend honol –
– csak a szívem dobol,
s egy vonat zakatol
a messze távolból:
a nyitott ablakon
beoson a moraj…
…majd ismét semmi zaj!

…aludni kéne – jaj!…

Legutóbbi módosítás: 2009.09.02. @ 18:09 :: Havas Éva
Szerző Havas Éva 370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel. Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin... Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))