…darabokra repedezve,
apró részeire esve,
talpam alól tünik, foszlik
öntudatom biztos kérge,
porrá hullik mi volt eddig
támaszom a végtelenbe –
– eszméletem peremén
búcsút int már a remény,
s én is hullok le a mélybe,
szállingózok lejjebb egyre,
elmerengve és kerengve
mint egy könny? tollpihe
– van még aki észrevesz?
éber létem vége ez,
álomködbe révedez –
…ezt még hallom…
…itt az álom…
(…tünik minden…)
…tán még érzem…
…de most
már
ne
m
Legutóbbi módosítás: 2009.09.05. @ 08:33 :: Havas Éva