Elmúlt minden szép imádság,
minden Szépség imádata.
Fogyatkozik a telihold:
sehol Isten áldomása.
Kerekülj ki! Minden szépség
jöjjön vissza holnap!
Miért lenne a holnap is,
csak lepusztult, holt nap?
Egymagamban kullogjak tán
szomorfekete utcák során,
bárányfelh?kre térdepeljek?
Mögöttem kóbor kutya zihál.
Jöjj, ziháló kutya: nesze!
Maradt még holmi szendvics,
egyed!
Túlvilágra váltok jegyet:
jól cselekszem, nemde?
Ki mondja meg, miért kell
magam baktatnom az utcát?
Elvétettem tán a kettesben
baktatásnak múltját,
vagy csak a fogyó hold,
vackolódik velem?
Nem szeretlek fogyó hold,
mikor így lépsz, és lopsz
t?lem.
Lám, egy kocsma: ajtó nyitva –
tódul ki jó cigifüst:
gurítsunk még le pár felest,
nincs még telve gyomorüst,
és nyeljünk holmi borokat is,
feleseknek után. Utána
majd jöhet ágy is.
Talán elég lenne mára…
A villamos már nem is csenget,
csak álmában alszik egy picit.
Jó: akkor majd gyalog megyek.
Taxira nincs pénz megint.
Kel?ben az Órion: nagy vadász.
Csillagok közül vadássz
holnapra –
vagy az utánra –
olyan gyönyör?,
és szép leányt,
mint ?
volt.
Vadászunk holnap
nagy Vadász?
Legutóbbi módosítás: 2009.09.04. @ 05:48 :: Kavyamitra Maróti György
