kisslaki : Farkas fehér, pillangós cipője

Nyomtatás

A szomorú tapasztalatok ellenére, Joli néni nagyon bízott a csodában. Ezért merte javasolni, hogy próbálják meg Farkast gyógyíttatni. Úgy hallotta Tariktól, a ruszin vándorköszörűstől, hogy a frászkórnak a drahovói Vlagyimir főtáltos, az igaz tudója. Meg azt is mondta még az a késfenő ismerőse, hogy az a táltos sámán csak ruszinul tud. Évente egyszer gyógyít, akkor is csak Mihály nap éjjelén, mikor Vénusz ráül a Jupiterre. Azért is van az, hogy harminc évre előre, már nem tud új beteget beírni a lajstromába; de megsúgta Bödön néninek, hogy jó pénzért néha kivételt is tesz.

Az öreg Bitó, miután Juli befejezte a piaci híreit, egy keserveset káromkodott. — Az a rabló, városi doktor, a kórházban hatszáz pengőért vállalná a kétnapos kezelést. De ezért garantálná, hogy az orvostudomány jelenlegi állása szerint, szinte majdnem biztos a kisfiú gyógyulása.  De sajnos ő eddig csak kétszáz pengőt tudott összekuporgatnia. 

 Az özvegy sajnálkozott, mert neki is csak tíz pengője volt az almárium fiókban, de azért biztatóan odahunyorított az elkeseredett bognárnak. Megígérte, hogy üzen a köszörűs által Vlagyimir atyuskának, hogy a Názáreti nevében tegyen kivételt. Talán megelégszik kétszáz pengővel is. Az asszony még azt is felajánlotta, hogy míg Vlagyimir táltos gyógyít, ő közben ráolvas a gyerekre, teljesen ingyen, mert a kis anyátlant szinte a fiának tekinti; de hirtelen zavarba jött és elpirult, mint egy süldőlány. Bitó meg az asztalterítő alá nézett, hogy megint ott van-e az a piszok kandúr, pedig már kidobta, mert lopott reggel.

*

Mikor Farkas másnap elmesélte az otthoni beszélgetést az osztályban, csodálkoztunk, mert úgy gondoltuk, hogy Bödönné még a nagybetűket sem ismeri, nemhogy ráolvasni tudjon. Erre a kis Bitó gyerek szeme könnybe lábadt, s csak azt mondta, hogy Joli nénit hagyjuk ki, mert ő nagyon is megszerette, mert ápolja, ha szükséges, és szereti hallgatni, mikor esténként apjával beszélgetnek. Akkor ő nem fél elaludni.

Szívünkben mindannyian nagyon reméltük, hogy az, az igazlátó mégis kivételt tesz, és meggyógyítja a barátunkat, mert hiszen a gyereknek a moziba is csak a felét kell fizetni a bilétáért.

Meg azért is szerettük volna, mert a rohamokat sose lehetett előre tudni, mikor jönnek. De ha előfordul, a tanító néni is már úgy tesz, ahogy Bödönné, de a csirkét azért mellőzi. A gyerek fejét oldalra fordítja, és rögtön betakarja pokróccal, mi meg vigyázzuk, hogy meg ne üsse magát. Aztán csak hagyjuk, hogy had rángassa magát, ahogy éppen kedve tartja, és a nyelve is épen maradjon. 

Már majd elfelejtettük a táltost, mikor éppen Szent Mihály napján berohant Farkas, s boldogan ordítja:

— Éjjen! Este jön Vlagyimir atya! — s csillogott a szeme az örömtől. A csupa szív Münz boltos, ajándékozott Farkasnak húsz pengőt, hogy maradjon egy kis tartalék. Ezt persze Búzáshy atya nem tűrhette; ő huszonkét pengőt adott, hogy azért különbség tétessék Krisztus előtt. 

*

Másnap reggel Farkas helyett Vendel, igazgató úr jött be egy csendőrrel. Mindenki meglepődött, amikor a tiszt elmondta, hogy az éjjel elfogták a csaló Vlagyimirt, aki az őrszobán már rögtön az első csárdás pofon után megtanult magyarul. A másodikat kérés nélkül is megkapta, mire kiderült, hogy Kapás Pálnak hívják és beregszászi bádogos segéd. A harmadik pofon már csak utórezgése volt a kihallgatásnak, mert már tudták róla, hogy ő az országosan körözött csaló.

Mindezt Bödönnének köszönhetik, mert ő már az első találkozáson, amit az ártatlan köszörűs hozott létre, felismerte Vlagyimirban a csalót. Az özvegy utána rögtön jelentette a rendőrségen, hiszen annakidején náluk is pénzt csalt ki a bátyja gyógyítására; s most meg éppen a szívéhez olyan közelálló Bitóékkal próbálkozik. Egy kicsit Juli a saját hibáját is jóváteszi evvel, hiszen ő szorgalmazta az elején a gyógyítást.

Aztán már könnyű volt a bognár házában rejtőző csendőröknek az álpapot tetten érni. 

Ezért mindketten megkapják a városházán majd a hivatalosan kitűzött, húsz pengő jutalmat. Ehhez még természetesen átadják nekik azt az ötezer hatszázat is, amit a reménységükben megcsalt áldozatok a nyomravezetőnek felajánlottak. Ekkor a tanító néni behívta Joli nénit, Bitó úrral persze, s köztük nagy boldogan Farkast is, aki rögtön a helyére loholt, mert nem szerette, ha sokan nézik.

Az osztály majd hanyatt esett. Mit keresnek ezek így karonfogva együtt az osztályban? Aztán szeretettel vigyorogtunk, mert szinte lerítt a két felnőttről, hogy a kis Farkas nem sokáig lesz már anya nélkül. Később Bitó bácsi kiment Juli nénivel és az igazgatóval a folyosóra.  Közben a kisgyerek boldogan nézett a szeretett asszony után. 

Én még hazafelé is töprengtem a történteken. Mindent megértettem, csak egyet nem. Az iskolában nem mertem megkérdezni, mert nem akartam tudatlannak látszani.

— Az rendben van, hogy az a gyógyász, csaló volt, de ha már ráadásul varázsló és igazlátó is egy személyben, hogyhogy nem látta már jó előre azt a hatalmas verést, amit majd az őrszobán fog kapni az őrmester úrtól? 

   Mindenki boldog volt, csak a kandúr szomorkodott odahaza, mert tudta, hogy hamarosan mi vár rá. Már megint lopott s sajnos erről nem tud leszokni. Pedig ma is nagy verést kap érte, ha észreveszik.