Jó barátságban éltünk, hiszen tudtad,
nem voltam hamis.
Már majdnem a nyelveden beszéltem,
ment a jó reggelt, jó napot meg a szeretlek is.
Enni adtam, ha éheztél,
itattalak száz nyári nap.
Nem kerestem jobb barátot,
habár hazugságon kaptalak.
A küszöbön ültél, be nem engedtelek.
Egy apró büntetésnek szántam,
te meg betörted az ablaküveget.
Nem tudom, hol ért a vég, de kölykeid neveltem,
bíztam bennük, mint egykor benned is.
Mit érek már magam,
ha minden kölyköd ellenem?
Pimaszok lettek,
és nincsen fegyverem.
Csaholnak, tépnek, szakítanak,
mindent megrágva vonyítanak.
Anyám kertjében garázdaság,
Vadász! Vadász!
Veszett kutyák!
Legutóbbi módosítás: 2009.09.19. @ 11:38 :: Kőmüves Klára