Kőmüves Klára : Öngyógyulásaim

Nyomtatás

Soha nem tanultam új mesterségemet,

mégis jó orvos lettem én.

Hosszú, merengéssel teli éjjelek kapaszkodtak belém.

Boncasztalon feküdtek életem halottnak hitt dolgai,

szikét sem érve gyógyultak, lettek újra élettel teli.

I.

Kinek hazája nincsen, könnyebb a teste,

szabadon mozog a végtelenbe.

Indulat és bosszú, nem éri lelkét,

rabság a gyűlölet,

Szeressél!

II.

A vak tudja csak, a bőrnek nincs színe.

Csak a néma ismeri fel, a világnak egyetlen Istene,

aki szavak nélkül is érti gyermekét,

s ha baj van, éppen úgy segít,

mint segíti azt, ki hangos szóval áldja őt,

Saját jóságodban keresd az erőt!

III.

Házunk a Föld.

Hazánk a végtelen.

Nyugalmunk titka a bennünk élő Isten,

s hogy ez Isten békevágyra int,

hittel telin élhetünk tovább

a nagykönyvben írottak szerint!