Egész életemben könyvek vettek körül. Édesapámnak nagy könyvtára volt, kicsi gyermekkoromtól kezdve t?le mindig könyvet kaptam ajándékba. Els? képeskönyvemben ismert és ismeretlen állatok szerepeltek. Eltettem, ma is sokszor nézegetem unokáimmal. Meséskönyveimben elvarázsolt világ várt rám. A mesékben mindig az igazság gy?zött, nem úgy, mint a körülöttem lév? valóságban. Talán ennek hatására lett számomra fontos az igazságért való harc, akár rólam, akár másról volt szó. Az új könyveknek varázsos illata van. A papír, enyv, nyomdafesték, vászon, vagy b?r sajátos keveréke adja ezt a különös illatot. Otthonomban több ezer kötetet gy?jtöttem össze. Az évek során ajándékba kapott, majd vásárolt, örökölt könyvek sorakoznak polcainkon, egyetlen könyvt?l sem válnék meg, pedig már alig fér el a lakásban. Ahogy növekedtem, egyre inkább a tartalom lett a dönt? választásaim során, de a gazdagon illusztrált, mívesen kötött példányokat is szívesen forgatom. Gyakran böngészek antikváriumokban, könyvvásárokon, több els?, vagy második kiadású kötetet találtam. Szüleimt?l több 19. századi kiadásokat örököltem, gyönyör?ek, élvezet olvasni ezeket is. Kisgyermekként el?vettem Shakespeare díszkiadású m?veiit, igaz, akkor még nem fogtam fel a drámák lényegét, de a vígjátékokat szerettem, és az illusztrációk is elragadták képzeletemet.
Édesapa sokszor ajánlott nekem olvasnivalót, kés?bb n?vérem, barátaim irányítottak az értékes irodalom, a m?vészetek felé. Feln?tt koromban már tudatosan választottam az olvasni valókat, igyekeztem a saját könyvtáramat kialakítani. Könyvtárosként szerencsés vagyok, hogy olyan helyen dolgozom, ahol képz?m?vészeti gy?jteményünkben búvárkodhatok, amikor feldolgozom a könyveket. Gazdag diagy?jteményünket feltárva, megismerkedhettem a m?vészetekkel. Kiállításainkon híres fest?m?vészek, szobrászok, grafikusok, fotósok fordultak meg, a kortárs képz?m?vészet mindennapjaim része. Amikor külföldi útjainkon családommal múzeumokban láttam viszont azokat az alkotásokat, eredeti méretben, amit addig csak az albumok reprodukcióin csodálhattam, régi ismer?sként köszönthettem ezeket. Amikor híres reneszánsz vagy barokk könyvtárakban jártunk, ókori, középkori tudósok, írók m?veivel találkozhattam. Ezekben a könyvtárakban a falak, bútorok is a régi korok üzenetét közvetítették. Ha belelapoztam egy kódexbe, szinte magam el?tt láttam a szerzetest, aki gyertya fényénél rója a sorait a pergamenre, vagy festegeti gyönyör? miniatúráit. A freskók, a mennyezetig ér? polcokon roskadozó b?rkötéses kötetek mindig elvarázsoltak.
A sajátom csak annyiban hasonlít ezekre a régi könyvtárakra, hogy itt is tele vannak a polcok, csend, nyugalom vesz körül, az olvasók jegyzetelnek az asztaloknál, vagy újságot lapoznak. Nálunk már csak modern könyvek, vászon- vagy papírkötés?ek, az épület és a bútorok sem patinásak, mégis, a kultúra templomában dolgozhatom. Egy-egy rendezvény alkalmával – írókkal, m?vészekkel való találkozókon, koncerten, kiállításon, versenyen – benépesül a terem, a szokásos csendet zsongás váltja fel. A mindennapok aprólékos, precíz munkája ilyenkor érik be, az olvasók elégedettsége a legnagyobb ajándék egy könyvtáros számára. Szívesen járnak hozzánk ilyen programokra, lassan egy kis közösség alakult ki bel?lük. A szolgálat ilyenkor nyeri el jutalmát. Mára megváltoztak az olvasói szokások, kib?vült a dokumentumok köre, amit egy könyvtár gy?jt, a számítógépr?l gyorsan jutnak hozzá az olvasók a megfelel? ismeretekhez, kevesebben jegyzetelnek. A legfontosabb, hogy az olvasók, a könyvek és a könyvtárosok kapcsolata ma is él? és meghatározó. A m?vekben rejl? bölcsességek jobban hatnak, ha lapozzák, mintha a számítógép el?tt ülve olvassák. A tudásra szomjazó, szépségekben gyönyörködni vágyó emberek ma is felkeresnek bennünket. Ezt semmi sem helyettesítheti, sem a média, sem a weboldalak nem pótolják azt, amit egy kötet nyújthat. Egy könyvet elvihetek magammal, utazás közben, a kertben, vagy tóparton üldögélve, ágyban fekve, elalvás el?tt olvashatom. A polcaimról akkor vehetem el?, amikor kedvem és id?m van ehhez, de egy filmet nem nézhetek meg újra és újra, az interneten sem mindig találom meg, amit éppen keresek.
Lapozgatva jobban el lehet benne merülni, mintha a szememet er?ltetem a számítógép el?tt. Ha olvasok, kilépek a mindennapok szürkeségéb?l egy más világba, különböz? népek kultúráját, nagy egyéniségek életét, ismeretlen tájakat ismerhetek meg. Gazdaggá válok azzal, ha magamévá teszem a nagy gondolkodók bölcs tanításait. Megismerhetem magamat, sorsokba, titkokba pillanthatok be, képességeimet fejleszthetem. Ezt számítógép segítségével nem mindig lehet megtenni. Egy regény vagy dráma segíthet abban, hogy egy küzdelmes életet megismerjek, és rájövök arra, hogy az én kis harcaim, kudarcaim mennyire elenyész?ek ezek mellett. Er?t meríthetek a nagy formátumú emberek élettapasztalatából, tanításaiból. Saját életemet változtathatom meg, és a világhoz, az emberekhez való viszonyomat tehetem jobbá. Lelki mélységekben elmerülve, szívembe béke költözik.
Olvasóimmal gyakran beszélgettem, nem mindig könyvélményekr?l, sokkal inkább saját sorsukról, gondjaikról. Örültek, ha valakivel megoszthatták gondolataikat. Meghatott az a bizalom, ami ilyenkor felém áradt. Eleinte furcsa volt, korábban visszahúzódó, inkább szemlél?d? voltam, de egyre inkább kinyíltam, és sok barátot szereztem. Olvasóink a környékr?l és a város távolabbi részeir?l is gyakran jöttek hozzánk, mert itt mindig megkapták azt a könyvet, azt az ismeretet, amire éppen szükségük volt. Szívesen gy?jtöttünk tanulmányaikhoz anyagot, hálásak voltak, mi pedig örültünk, hogy segíthettünk.
Több évtizedet töltöttem itt, pár nap múlva nyugdíjba megyek. Furcsa lesz, ha majd az utcán összefutunk. Jól esett, hogy amikor ez szóba került, azt mondták, hiányozni fogok nekik. Szokatlan lesz, ha nem érzem majd azt a meghatározhatatlan, csodás illatot, amit egy új könyv áraszt, azt a hangulatot, amit egy könyvtár jelent. Nekem is hiányozni fog ez a világ, a kollégáim, akikkel szinte több id?t töltöttem el, mint a családommal, az olvasók, akik közül többen barátaim, de az az illat leginkább, amit csak ott érezhettem. Érdekes lesz könyvtárosból újra olvasóvá válni, a könyvtár csendjét, id?nkénti zsongását, a parázs szellemi életet felcserélni mással. Azt mondják, egy nyugdíjas sohasem ér rá. Hiába marad el a mindennapi munka, otthon még gazdagabb élet vár egy nagymamára.
Szeretnék továbbra is tartalmas, aktív életet élni. Örülök, hogy minden percemet a családommal tölthetem ezután. Több id?m lesz rájuk, elég sok évet éltem más emberek között, ideje, hogy most velük legyek. Munkáséveim után végre szabadon dönthetek, hogy mivel foglalkozzam. A könyvek illatát érezhetem otthon is, de nincs annál jobb, mint az unokám babaillata. A szeretteimmel való együttlét számomra mindennél fontosabb. Kérek még néhány ajándék évet a Fennvalótól, hogy unokáimmal lehessek.
Legutóbbi módosítás: 2009.09.16. @ 13:29 :: Kühne Katalin