Felénk így hívják azt a sz?l? munkát, melyben a tetejét levágják.
Pontos sorban álló
gyökértelen törzsek
oldalába vastag
drótokat szögeltek.
Abba kapaszkodik
gyenge sz?l?vessz?,
ága-boga nyúlik,
olyan, mint az erd?.
Derekára csomót,
olyant kötött apám,
hogy meghúzva könnyen,
lágyan futott a szál.
Minden sz?l?t?két
ölébe nyalábolt,
meghúzta a szálat,
kötötte a fához.
Aztán észrevétlen
nyisszant csak a kése,
rendet hagyott hátra,
nem bomló kötése.
Hogy a napnak csókját,
mind egyformán kapja,
embermagasságban
kacsukat lecsapta.
Legutóbbi módosítás: 2009.09.28. @ 19:43 :: Matos Maja
